Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról
Az alapszabályokat csupán a kor barokkos szóhasználata minősíthette kegyesnek. Mert bár végső céljában nemes, de a megoldás módszerében valójában kegyetlen volt az, hiszen, egy népet akart eltörölni Európa egy részéről, mikor a cigányok Magyarországon rekedt tömegeit be akarta olvasztani államhatalom igénybevételével az ország dolgozó és adózó népébe. A törvényhatóságok magisztrátusait az akkor még csak a bácskaiaknak címzett, de a többieket is megcélozó fenyegetés sarkallta és talán a vármegyék reformjának a levegőbe szállongó híre csábította a parancs végrehajtására. Az eddigiekhez képest szigorú hang csendül ki abból a levélből, mellyel visszaküldi Fejér vármegye magisztrátusának a csákvári járás táblázatos kimutatását, azt írván, hogy ha azt „küldöttségileg megvizsgáltatták volna, a küldöttség munkáját pedig felülvizsgálták volna" nem küldték volna vissza. Majd hivatkozva a korábbi dicséretre, ilyen fenyegetéssel fejezi be: „Annak okáért, nehogy ezen egészében jó dolog ezen hiányosságából a szembeszállásnak feltételezése származzék" ügyeljenek mindenre. 10 ' A biztatás, no meg a 48. pontban rejtezkedő fenyegetés a püspöki körlevelek útján eljutott a falusi papokhoz is. Végül a földesurak fülét sem kerülhette el a 44. pont hangja. Ez nem Mária Teréziáé volt, ki a pozsonyi ,,moriamur"-ért sok mindent elnézett nekik. II. József akkor már közel húsz éve ült szilárdan a német—római császárok trónusán. Ennek magasságából pedig egy magyar mágnás is csak kis bogárnak látszott, talán kissé csillogó szárnyú bogárnak. Emiatt az intimátumból kicsengő, ad audiendum verbum citálás lehetősége bizonyára nem egy földesurat indított arra, hogy befogadjon birtokára egykét cigányfamiliát. A leírtakkal magyarázható, hogy a nyolcvanas években már megszaporodnak a táblázatos kimutatások annyira, hogy meg lehet belőlük becsülni a vármegye letelepített cigányságának számát. Az összeállítás alapját azok az összeírások képezik, melyeket Fejér megye bicskei, csákvári és sármelléki járásainak szolgabírói készítettek az 1783—1784. katonai évről. Ezeket a vármegyei közgyűlés 1784. január 28-án jóváhagyta, így kerültek a helytartótanács asztalára. Ezek adatait még kiegészítettem a csákvári járásnak egy korábbi kimutatásával, mely a már leírt módon került vissza a vármegyéhez. Bedolgoztam azokat a kimutatásokat, melyeket a sármelléki járás cigányairól a cecei, móri és polgárdi esküdtek készítettek,"''' továbbá egy fölzet és keltezés nélküli tervezetet a sármelléki járás cigánygyermekeinek diszlokálására. 1 '" Mindezen feljegyzések adatait egyetlen névsorba vontam össze, mivel többnyire ugyanazon személyekről van szó és kiegészítik egymást. De ezen túlmenőleg így kellett tennem, mivel a csákvári járás ebben az időben megszűnt. Egyes helységek mindkét szolgabíró kimutatásában szerepeltek, méghozzá különböző adatokkal, másokat viszont mindketten kifelejtettek. Emiatt a vármegye számadatait sem a táblázatok összesítéséből vettem, hanem egy országos kimutatásból. 1 ' 1 A 171. jegyzetben betűrendben sorolom fel azokat a községeket, melyek akkor Fejér vármegyéhez tartoztak és cigány lakosságuk volt. Ezzel a helytörténészeknek kívánok segítségükre lenni, a községükben szereplő famíliákat így könnyebben nyomozhatják az egyházi anyakönyvekben. A jegyzetben bemutatott adatok és az 1785. esztendő első félévéről készült országos kimutatás Fejér vármegyét illető számadatainak össze-