Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

A következő esztendőben a helytartótanács már sürgeti a vármegyét, hogy az előírt módon tegyen jelentést az elért eredményekről. Ezt a magisztrátus megjegyzés nélkül irattárba helyezteti. Mert hiszen a parancsnak az a része, mely a cigányokat bevette a rendi társadalom keretei közé, akkora falat volt a közvélemény számára, melynek lenyelésére és megemésztésére kevés volt az idő. Ezt érzékelve, a helytartótanács a következő években beéri sürgetésekkel és biztatásokkal. A nemes vármegyék belátván, hogy a kérdést nem lehet agyonhallgatni, lázas gyűlésezésbe kezdtek, azokon rendszabályokat alkottak, miket hasonló állásfoglalás végett megküldöttek a „forrón szeretett testvér, barát és szomszéd uraknak". Közös baja ezen tervezeteknek, hogy alkotóik nem tudtak szabadulni azon nézettől, mely a cigánykérdést puszta közbiztonsági feladatnak tekintette. Ezért összefogták őket a koldusokkal és más kóborló népséggel. így telik el kerek hét esztendő az újabb utasításig, melyet 1767. december 10-én írt alá a nádor.

14

' Ezt a rendeletet az 1768. január 7-i közgyűlésen ismertette az alispán. A közgyűlés pedig kiadta végrehajtásra a szolgabíráknak. A következő, március 24-i közgyűlésen már jelentik is, hogy a rendelkezést teljesítették és bemutatták összeírásaikat a közgyűlésnek, mely elrendeli azok felterjesztését.

146 Ez a 4 pontból álló rendelet, azon túlmenően, hogy most már büntető szankciókat is tartalmaz a letelepedni vonakodókkal szemben, annak meggyorsítására fontos elemként tartalmazza a vajdák elcsapását, valamint a falvak bíráinak felelőssé tételét. Eddig a kóborló család vagy nagycsalád vajdája parancsának engedelmeskedett, aki a sok évszázad alatt kialakult szokásjog alapján kormányozta őket. Most a vajda hatalma megszűnt, helyébe lépett a falu bírája, ahol megrekedtek. Ezt a bírót a falu népe választotta a maga soraiból a szolgabíró és a földesúr által alkalmasnak tartott három jelölt közül. Tehát egyformán bírnia kellett neki a nép és az urak bizalmát. E bizalomból fakadó hatalma révén képviselte a törvényes rendet, hatalmának jelvénye, a bírói pálca előtt meghajolt a falu közrendű lakója. Ezzel a pálcával kényszerítette a falujába szorított cigányt, hogy a számára kijelölt területen felhúzza patics falú, szalmával fedett házát és magára öltse a falusiak nyáron vászon, télen condrából készült viseletét. A bíró személyében végre a vármegye embere, a szolgabíró is szemet és fület kapott, de a botot tartó keze is meghosszabbodott. A rendelet negyedik pontja véget vetett a lótartás körüli huzavonának, bár pontot majd csak az 1769. július 14-én kelt intimátum tesz, mikor kimondja, hogy ,,a cigányok lótartását ne tiltsák el egyszerűen, hanem az ügyet úgy kell intézni, hogy nekik egyénileg annyi lovat engedjenek tartani, amennyit munkájuk és az általuk teljesítendő szolgálatuk szükségletére méltányosnak tartanak". Ezen rendelkezés tovább szigorítja a letelepedés módozatát is: „...továbbá földkunyhóban lakniuk egyáltalán nem szabad, hanem kötelezzék őket, hogy másokhoz hasonlóan, de a szomszédéval össze nem ragasztott házat építsenek".

147 A cigányok megrendszabályozásának elsődleges célja az volt, hogy az örökös tartományokat és a Habsburgok jogara alatti Német Birodalmat mentesítsék tőlük. III. Károly ezt be is vallotta, utódai ugyan elhallgatták, de a humanitárius szólamok alól kiérthető. Miután már valahova keletre elűzni őket nem sikerült, meg kellett őket telepíteni Magyarországon. Te-