Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

ban egérfogónak bizonyultak számukra. Bevándorlásuk az európai civilizáció számára talán egyetlen eredményeként könyvelhetjük el azt, hogy résztvevőiben láthatjuk a cirkuszi művészet megalapozóit és úttörőit.

1

" Sorsuk Közép- és Kelet-Európában A cigányok túlnyomó része megmaradt korábbi helyén, a Duna alsó folyása és a Pelopónnészosz félsziget közötti területen, a román, a bolgár, a görög és a szerb népek földjén. Arról is volt már szó, hogy a két román fejedelemségben a bojárok rabszolgái voltak a cigányok. Ezen állapot eszmei igazolására az ideológiai alapot a görögkeleti román egyház szolgáltatta. Azt állította, hogy mikor a Heródes király által halálra keresett Jézus szüleivel Egyiptomba, tehát hozzájuk menekült, a cigányok nem fogadták be, hanem elűzték őket. Azután cigány kovácsok csinálták a megfeszítésre használt szögeket, sőt azt a lándzsát is, mellyel a megfeszített oldalát átszúrta a poroszló. Ezért a keresztfán függő Jézus megátkozta őket, a rabszolgaság pedig az átok következménye. Tulajdonjoguk megoszlott az egyház, az uralkodóház és a nagy vagyonú bojárok között. Sorsuk alakulása nagy vonalban követte a román népét, de némileg mindig a köznépé alatt maradt. Jellemző, hogy mikor a török vazallus Havasalföldre a szultán évi ötszáz gyermekből álló adót vetett ki, akiket a janicsárképző iskolákba vittek, ez is a cigányok gyermekeiből került ki."" Egy cigánygyermek ára hét bivaly volt. Az uralkodó fejedelem cigány rabszolgái közül az első helyen az aranymosók álltak, akik a Kárpátok oldalain eredő folyók fövényéből kimosott arannyal fizették évi adójukat. Ez a mindenkori uralkodó fejedelem feleségének ,,tűpénz"-e volt. Moldvában, 1764-ben a fejedelemnének a kétszáznegyven aranymosója megközelítőleg kilenc kiló színaranyat szolgáltatott be. Rangban ezek után következtek a medvetáncoltatók, akik egy elejtett anyamedve rabul ejtett bocsát arra nevelték, hogy kétlábra emelkedve duda- és dobszóra táncoljon. Bejárták vele az országot, sőt még külföldre is elmentek, az így szerzett jövedelmükből éltek és fizették fejadójukat. Ezeket követték a nálunk is ismert teknőváj ók, majd a vándorkovácsok. A görögkeleti román egyház számos szerzetesrendjének és a bojároknak tulajdonában levő cigányok nagy része azok birtokain letelepítve élt és gazdáik földjeit munkálta, vagy ipari (kovács, ács, kőműves) tevékenységet folytatott. A mesterséghez értőket bérmunkára is kiadták idegenek-, nek, keresetük a tulajdonost illette. A városokban élő bojárok házicselédsége is cigány rabszolgákból állt. A le nem telepítettek vándoriparosokként működtek, de ezek között akadt elég sok tolvaj és rabló is. Igen nehéz volt a sorsuk a fanarióták korszakában és csak 1785-ben fejlődött sorsuk odáig, hogy már nem vehették el tőlük gyermekeiket, hogy külön eladják őket.

93 A monostorok rabszolgái 1808-ban már csak három napot tartoztak gazdáiknak dolgozni, a hét többi munkanapja már saját ellátásukra szolgált."'

1 A fejedelemségekben 1833-ban már külön törvény szabályozta helyzetüket. Eszerint a tulajdonos joga nem terjedt ki életükre és vagyonukra. De szabad emberekkel nem köthettek érvényes házasságot, és a tulajdonos engedélye kellett ahhoz is, hogy két cigány rabszolga egymással há-