Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

kényszerülő népe már rémülten védekezett a pár főből álló cigánycsapat bármily gyors átvonulása ellen is. A reformáció előtti időszakban a birodalom katolikus népe utolsó falatját is megosztotta a hitéért szenvedő hontalan cigány zarándokokkal, mert ezzel a maga lelke üdvösségét is gyarapította. De a Luther vallására tért nép már irgalmatlanul elzavarta a pápa vagy egy püspök levelével jelentkezőt. A harmincéves háborúban aránylag kevés cigány fordult meg a birodalomban. De a háború által feldúlt rendű országokba húzódtak a szomszéd országokból kiüldözöttek is, és a westfáliai béke után hozzájuk csapódott zsold nélkül maradt katonákkal együtt az államokat sáska módjára ellepő és pusztító „gauner" bandákba csoportosultak. Az apró államocskák ezekkel szemben tehetetlenek voltak. Ezért ahelyett, hogy a sok állam kaleidoszkópszerűen változatos történeteiből próbálnám kiválogatni a helyre és korra jellemző eseteket, megmaradok a birodalom szintjén. Már csak azért is, mivel a cigányok megpróbáltatása nem korlátozódott a feudalizmus korára, hanem a harmadik birodalomban érte el tetőfokát. A legkorábbi intézkedés 1497-ben történt: a birodalmi gyűlés határozatilag meghagyta tagállamainak, hogy egy éven belül fontolják meg, minő rendszabályokat kell a cigányok ellen alkotni.

8

' A következő évi gyűlésen azután meghozták a 46. §-t, mely kimondotta, hogy „aki a cigányban kárt tesz, nem vétkezik". Ezzel a cigányok életét és testi épségét a törvény védelmén kívül rekesztették, közkeletű német kifejezéssel ,,vogelfrei"-oknak nyilvánították őket, akiket bárki büntetlenül lelőhetett, mint a madarat.

88 Ezt még súlyosbította I. Miksa császár, amikor 1500-ban kinyilvánította, hogy a cigányok a törökök kémei, ezért a következő év húsvétjáig el kell hagyniuk a birodalom területét. De hiába határozott ellenük a birodalmi gyűlés és császár, a cigányok maradtak. Ezért a határozatot 1530ban, 1544-ben, 1548-ban és 1554-ben ismét megerősítették, 1557-ben Frankfurtban kihirdették. A küzdelem élességét jelzi a meghozott rendelkezések súlyossága, szigorúsága. így 1621-ben ismét kimondják a vogelfrei határozatot, 1700-ban a „Feuererlaubniss" elvét, mely szerint, ha a cigány befogásakor ellenáll, büntetlenül lelőhető. 1716-ban minden eljárás nélkül kerékbetörni, 1720-ban minden húsz éven felülit felakasztani lehetett volna. Egyes tartományok (pl. Rajna-Pfalz) határain, a városok kapuja előtt megjelentek a „Zigeunerstock"-ok, faoszlopok, melyekre szögezett táblákon feliratok mutatták mindazon borzalmakat, amik az odamerészkedő cigányokra várakoznak. Mindezen határozatok, rendeletek többségükben végrehaj thatatlanok maradtak. Ezt azon felül, hogy állandóan ismételgetni kellett, az is bizonyítja, hogy az 1498. évi 46. § adta szabadság alapján a cigányon elkövetett gyilkosság miatt mindössze két perről vannak feljegyzések: egyiket az 1571. esztendőben Frankfurtban, a másikat 1584-ben Breslauban követték el és a tettesek felmentésével végződött.

89 A lanyhaság fő oka a lakosság babonás félelme a cigányoktól, illetőleg azok varázsló képességétől, de a tartományok vezetősége sem volt következetesen erélyes velük szemben. így a cigányok mindig megtalálták a módját, hogy a valami okból feltámadt üldözés elől békésebb helyre húzódjanak. A leírtakat igazolja az is, hogy a sváb Kreisversamlung 1654 és 1801 között 27 rendeletet látott szükségesnek kiadni ellenük. Fentebb már céloztam rá, hogy a francia forradalom nem könnyített az ottani cigányok sorsán. De a forradalmat követő társadalmi átalakulás