Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

keiket elvették és menhelyeken helyezték el.

0

'

1 A cigányok nem méltányolták a király szándékát, számosan menekültek előle az afrikai és amerikai gyarmatokra.

00 Nem volt enyhébb a sorsuk a spanyol uralom alatt álló itáliai és németalföldi területeken sem. 1657-ben Nápoly spanyol kormányzója száműzi őket azzal, hogy akit négy nap múlva még ott találnak, megölheti büntetlenül bárki. 1693-ban Milánó kormányzója hasonló rendelkezést ad ki. 1545-ben Utrechtben egy cigányt vérig korbácsolásra, mindkét orrlyukának felhasítására, haja lenyírására, szakálla leborotválására és kiűzésre ítélte a bíróság.

66 De nem bántak velük emberségesebben a spanyolok alól felszabadult hollandok sem. 1725-ben Zollbomel városkában, ugyanazon a napon tíz cigányt félig megfojtottak, majd kerékbe törtek, ^/égül lefejezték és fejeiket elrettentésül bitóra szegezték. Néhol a gyermekeket kötelezték, hogy szüleik kivégzésénél jelen legyenek „egy kis erkölcsi lecke végett".

07 Németalföld Egyesült Tartományai végül a XVIII. század folyamán gyalogos és lovas katonaság, valamint a rendőrség összevonásával „cigányvadászatok révén szabadult meg tőlük".

68 Portugáliában 1525-től fogva huszonhét rendeletet adtak ki ellenük, ezek végrehajtása folyamán az összefogottakat afrikai, indiai és amerikai gyarmataikra hurcolták. Már 1574-ben ötévi gályarabságra ítéltek egy Jüan de Torrez nevű cigányt, mivel nem engedelmeskedett a száműzetésüket kimondó rendeletnek. ítéletét deportálásra változtatva egész családjával Brazíliába szállították.

6

" Egy 1686-ban kiadott rendelet szerint a Portugáliában kóborlókat Marahaoba kellett szállítani. 1760-ban Lisszabonban elrendelték, hogy a Brazíliában élő cigányok nem kereskedhetnek rabszolgákkal, lovakkal, nem viselhetnek fegyvert, de katonai szolgálatra, és gyermekeik iskoláztatására kötelezhetők.

70 Az Appenin-félsziget városai sem voltak megértőbbek velük szemben. Jesi város tanácsa 1535. november 8-án úgy határozott: ,,. . . mivel az egyiptomiak vagy cigányok sok tűrhetetlen károkat okoznak és a külső területeken tolvajkodnak, azért nevezett cigányok a mi területünkön egyfolytában három napig tartózkodhatnak és nem tovább. Melynek elteltével mindenki tartozik elűzni őket a mi területünkről. És ha bárki az említett cigányoknak házat, vagy bármilyen szállást nyújtana, tartozik tíz arany dénárt fizetni a város pénztárába." A bolognai igazságügyminiszter 1541. augusztus 15-én elrendelte: ,,. . . a cigányok jövőben egy éjszakán túl nem időzhetnek a mi területünkön". A rendelet megszegőire 25 arany dukát büntetést helyezett kilátásba. Velence 1572-ben hasonlóan rendelkezett.'

1 Az Egyházi Állam területén sem részesültek kedvezőbb elbánásban. Sőt, a törökkel háborút viselő V. Pius pápa 1570-ben a pápai gályákra kényszerítette a cigányokat, mely rendeletét azonban kénytelen volt visszavonni, mert egyes szerzetesrendek elvi kifogást emeltek ellene.

72 Áttérve a brit szigetországra, 1530-ban az angol parlament a következő határozatot hozta: „Miután bizonyos külföldi személyek, kik nem folytatnak olyan művészetet vagy mesterséget, amiből megélhetnének, hanem csoportosan az egyik helyről a másikra mennek és ravaszkodásból és rablásból élnek, a királyság alattvalóit becsapják, velük elhitetik, hogy értenének a művészet azon módjához, amivel a férfiaknak és nőknek tenyérből megjósolják azok szerencséjét és balsorsát és így kicsalják az