Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

A megye falvaiban is megkezdődött a parasztság mozgósítása. A kajászószentpéteri jegyző, Mezey József népfelkelésre szólította föl a lakosságot. A felkelők Mezey vezetésével meg is támadták az ellenséget. A roszszul felfegyverzett támadókat a császáriak visszaverték, s a menekülők a szőlőkben kerestek menedéket.

362 Mezey József népfelkelőin kívül sem a város, sem a megye nem kísérelte meg Falkenhayn egysége ellen a támadást, helyettük a császári vezérőrnagy cselekedett. Kempen határozott utasítására augusztus 9-én éjszaka Székesfehérvár ellen vonult. Ugyancsak előnyomulásra szólította fel azt a századot, amely Esztergomból Buda felé vonult vissza. A katonai kerület parancsnoka tehát a népfelkelők, a Komárom várából kitört honvéd egységek elleni támadásra utasította a visszavonuló osztrák egységeket. A császári hadvezetést nyugtalansággal töltötte el Győr elvesztése. A várost augusztus 6-án foglalták el a népfelkelők, ezzel megbénították Bécs és Pest-Buda között az összeköttetést. Falkenhayn akciója a posta és az utánpótlás útvonalának (Győr—Székesfehérvár—Pest-Buda) biztosítása szempontjából is kiemelt jelentőségű volt. A Székesfehérvár elleni támadásról értesülő Hamvasy felderítőket rendelt a környék falvaiba. Seregélyesre indult Hübner András és Havelka Ferenc, hogy megfigyeljék a császáriak hadmozdulatait. Falkenhayn azonban nem a seregélyesi, hanem a budai úton vezette csapatait. Az ellenség közeledtének hírére hajnali fél háromkor dobszó és harangzúgás hívta fegyverbe a fehérváriakat. A népfelkelők — elsősorban a földművesek és a kézművesek — fegyvert, kiegyenesített kaszát, husángot ragadva rohantak gyülekezési helyeikre: a megyeháza és a városháza előtti térre, s parancsnokaik vezetésével vonultak a határőr zászlóalj ellen. Alig érkezett a város közvetlen közelébe Falkenhayn, a népfelkelők 7—800 főből álló egysége ,,Hurrá!" kiáltások közepette rárontott a betolakodókra. Schiketanz hadnagyot súlyosan megsebesítették. A császári vezérőrnagy a meneteléstől elcsigázott katonáinak szuronyrohamot vezényelt, s megfutamították a fehérváriak támadó egységét. Öldöklő ütközet alakult ki a budai és a berényi utak övezte elővárosokban. A kétezernél is több felkelő, akiket a Magyaralmás környékéről érkezett megyei lakosok — közel 300 fő — is támogattak, szembeszállt a reguláris erőkkel. Elkeseredett kézitusában sem tudta azonban a horvát határőr zászlóalj szétverni a szabadságukért küzdőket. Falkenhayn katonái tűzcsóvát dobtak a házakra. A lángok igen gyorsan elterjedtek, közel 70 ház vált a tűz martalékává. Többen az égő házakban lelték halálukat. Az utcai harcok során heten áldozták életüket a hazáért, 24 népfelkelő súlyosan megsebesült. Fegyverrel a kezükben fogták el Varga Mihályt, Gáncs Pált, Kutczka Mihályt és Uitz Ignácot. A Seregélyesről viszsatérő Hübner Andrást és Havelka Ferencet pedig az ütközet napjának délelőttjén tartóztatták le.

3

'

3 A város elfoglalására tett kísérlet nem bizonyult eredményesnek. A városi és a megyei népfelkelők fegyveres ellenállása meghiúsította Falkenhayn és a Gyulai Gaál Ede helyébe kinevezett császári és királyi biztos, Heringh Ignác terveit, sőt nemcsak az irreguláris erők megismételt támadásától, de a honvéd alakulatok ellenakciójától is tartaniuk kellett. Ezért Falkenhayn nem engedélyezte katonáinak elszállásolását, hanem tudatta a városi tanács börtönből kiszabadított tagjaival, hogy az ütközetet követően a határőr zászlóalj kivonul a városból. A vezérőrnagy döntését in9 Fejér megyei történeti évkönyv 12. 129