Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

meghagyta, hogy az önkénteseket, újoncokat helységenként írják össze, s a megye déli határán tevékenykedő „védsereget" alakítsanak. A „védsereg" megszervezésében jelentős feladatot vállalt Zsoldos János százados és Bakos József főhadnagy. A kormánybiztos rendelkezéseinek megtétele után azonban fontosabbnak tartotta, hogy a kormány után Szegedre siessen, mintsem a szabadságért küzdők élére állva irányítsa, szervezze a népfelkelést. Azzal indokolta döntését, hogy a szervező munkához feltétlenül pénzre van szüksége. Pénzt pedig csakis a Szegedre menekült kormánytól kérhet és kaphat (,,. . . néhány napra sietek kormányunkhoz pénzért, mely nélkül minden további lépésünk céltalan"). Természetesen a megyéből távozó kormánybiztos átlátta elhatározásának kritikus voltát, most hangsúlyozott formában szólt a tisztikar tagjainak feladatáról ,,. . . az idő fontosságához képest úgy intézkedjék, hogy nagyobb részben jó szellemű és a haza védelmére kész népünk tiszviselők nélkül ne maradjon mind addig, míg ellenségtől e percig tiszta megyénk alsóbb részei felé ellenség nem tart".

34

'

1 A megye déli területeinek reokkupálásától tartani nem kellett, hiszen a székesfehérvári helyőrség (a szluini határőr ezred 4. zászlóalja) létszámánál, katonai erejénél fogva erre képtelen volt. Július végén, augusztus első napjaiban nem is kerülhetett sor megerősítésükre, mert a császáriak derékhadát a honvéd sereg kötötte le. Székesfehérvár katonai parancsnoka július 24-én arról számolt be a főparancsnokságnak, hogy Dunapentele, Előszállás és Hercegfalva térségében egy huszár egység tevékenykedik. Falkanhayn gyenge helyőrsége megtámadásától tartott, mert — a hírek szerint — a huszárok Sárosdig nyomulnak előre. Az előbb említett helységek öt, az utóbbi mindössze három mérföldre fekszik Székesfehérvártól délkeleti irányban. Lovas őrjáratot nem rendelhetett az említett térségbe, de gyalogos különítmény kiküldését sem tartotta tanácsosnak, mert azt a honvéd egységek minden valószínűség szerint elfogják és lef egy vérzik. Székesfehérvárott is tapasztalnia kellett a polgárság jelentős részének napról napra növekvő szembenállását. A népfelkelők és a honvéd egységek összehangolt támadása esetén támogatást csupán a 9 mérföldnyire Budán vagy Győrben állomásozó helyőrségektől remélhetett. A megye tisztviselői a déli részeken erőteljesen láttak hozzá a népfelkelés szervezéséhez, melynek alapvető célja a székesfehérvári helyőrség elűzése, illetve harcképtelenné tétele volt. Röpiratok, plakátok, a szabadságharc agitátorai szólították fegyverbe a megye parasztságát. Falkenhayn tehát sem a városban, sem annak közvetlen környékén nem tudta biztosítani ,,a törvényes rendet". Az osztrák kormány, a katonai hatóságok rendeleteinek sem tudott érvényt szerezni. Kihirdetésüket a nép, terjesztésüket a „rebellisek" megakadályozták. Ha pedig eljutottak a helységekbe, a falakról leszakították, megsemmisítették azokat. Különösen akkor lett kritikussá a határőr zászlóalj helyzete, amikor a szomszédos megyékben is meghirdették a népfelkelést. Falkenhayn nem tudott megbízható, pontos információkat szerezni a megyében zajló eseményekről. Feladata teljesítésében nem támaszkodhatott a város vezetőire sem, mert azok minden lehetséges eszközt felhasználva gátolták a városparancsnok rendeleteinek végrehajtását. Ezért ismételten sürgette Gaál Ede megérkezését Székesfehérvárra, hogy a császári biztos segítségével állítsa helyre „a megye teljesen lezüllött ügyvezetését".

3

'"

5