Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

hogy az „a népre káros hatással van" —a császáriaktól a rendelet visszavonását kérték. Schütte a hozzá eljuttatott petíciót visszautasította.

333 A megszállás ismételten megnövelte a polgárság katonai terheit. Július 12én, a megszállás napján 50 előfogatra, 8460 porció kenyérre, 50 akó borra, 15 öl tűzifára és 15 kocsi szalmára volt szüksége „őfelsége" katonáinak. A betegek és sebesültek ellátása újból a városra hárult. A földművesek elkeseredését nagymértékben megnövelték az indokolatlan visszaélések. A város határában állomásozó egységek a már kepékbe rakott búzát és más gabonát — jelentős kárt okozva — alomnak használták.

33

'

1 A katonai parancsnokságnak azon rendelete, mely a beszállásoltaknak a laktanyában történő összevonását hangsúlyozta, nem a terheket, hanem a nyílt összeütközések lehetőségét csökkentette. A város még föl nem oszlatott bizottmánya a pénzviszonyokra, a rendkívüli kiadásokra hivatkozott és kérte a borbeszolgáltatás elengedését, ugyanis naponta több mint 6 akó bort követeltek a császáriak. Kérésüket azzal utasították el: amíg a császári biztos meg nem érkezik, követelésüket vissza nem vonhatják. Viszont az ellenforradalom kiszolgálóinak (Heringh Ignác, Boros Imre, Farkas Ferenc, Farkas Imre és Gózon Ferenc) lefoglalt javait — nem várták meg a császári biztos rendeletét — azonnal visszaadták.

335 A város helyőrsége, de különösen az átvonuló egységek részére az előfogatok gyors kiállítása állandó bonyodalmat okozott, ezért a bizottmány el nem menekült tagjai — tekintettel a rendkívüli helyzetre — elhatározták, hogy három tisztviselő éjszakánként is a városházán tartózkodjon. A városházán levő fegyverek átadására július 14-én került sor. 135 lőfegyvert, 148 dárdát, tehát a népfelkelők fegyvereit adták át a megszállóknak.

330 Falkenhayn vezérőrnagy, a város katonai parancsnoka július 17-én magához rendelte Hadhalmy Pált, König Józsefet és Kolossváry Miklóst, s ismételten intézkedett a magyar bankjegyek beadásáról. Ugyancsak követelte a császáriak áprilisi kivonulásakor hátrahagyott 1500 fegyver átadását. A város vezetői közölték: a menekülő katonai egységek a fegyverek egy részét magukkal vitték. A laktanyában hagyott használható fegyvereket részben a Kmety-hadosztálynak, részben — Batthyány István kormánybiztos utasítására — tulajdonosaiknak adták vissza. Nemcsak a fegyverek után érdeklődött a császári vezérőrnagy, hanem az élelmiszerekről is. Niczky János tanácsnok, a város ideiglenes élelmezési felügyelője jelentésében hangsúlyozta, hogy a katonai raktárak felügyeletét április 25-től július 15-ig a város gyakorolta, július 15-én pedig az ott tárolt élelmiszereket átadta a császáriaknak. Eggenberger őrnagy, térparancsnok utasította a bizottmányt, hogy a katonai hatóságokhoz csak német nyelvű levelek továbbíthatók, az útlevelek, a vándorkönyvek német, illetve magyar és német nyelven állíthatók ki, s az útlevelek láttamozása és felülvizsgálata kizárólagosan a katonai hatóságok feladata.

337 Az elmondottakból is kitűnik, hogy a császáriak az ideiglenes megszállás időszakából ismert eszközökkel, utasítások, rendeletek, a rendkívüli állapot korlátlan lehetőségei révén igyekeztek megtörni a polgárság ellenállását. A bizottmányt elsősorban azért nem oszlatták fel, mert szükségük volt a közigazgatási apparátus munkájára, különösen abban a feszült helyzetben, amikor a megye teljes megszállására még nem került sor. Falkenhayn július 23-án újból elrendelte, hogy 48 órán belül a magyar bankjegyeket mindenki adja be. Ezzel tehát korábbi rendeleteinek