Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

Keresték Szluha esküdtet és Vancsay közbiztonsági biztost is. A megyei tisztviselők elhagyták a Duna vidékét, s a nép bosszúja elől Székesfehérvárra menekültek. A népfelkelők — a hírek szerint —- már 10-én négy— ötszázan voltak Földváron, és számuk állandóan emelkedett. A szekszárdi állomásparancsnok közlése szerint Gaál fejére 200 dukát pénzjutalmat tűztek ki. A császári biztos ismét a hadsereg-főparancsnoksághoz fordult, újból katonai segítséget kért. Ellenkező esetben Székesfehérvár egész vidékének megtartása bizonytalanná válik.

31

'' A város polgárai is egyre gyakrabban adtak hangot elégedetlenségüknek. Hadhalmy és a császári biztos közti ellentétek hatására Gaál április 19-én Füster János tanácsnokot nevezte ki polgármesterré és főbíróvá. A tanács szembehelyezkedett a császári biztossal, nem ismerte el Füster tanácsnok kinevezését. Továbbra is Hadhalmy választott — s nem a császári biztos által kinevezett — polgármestert tekintették a törvényhatóság elnökének.

31

' Gaál tervét, hogy a város közigazgatásának élére osztrákhű tanácsnokot nevezzen ki, a tanács egységesen megvétózta. Nem lépett fel a testület tagjai ellen, hiszen a fegyverek erejére épülő hatalma kártyavárként omlott össze. Visszavonuló lovas-, gyalogos- és tüzéregységek özönlötték el a várost. A rend biztosítása érdekében a tanács tagjai állandóan a városházán tartózkodtak. Gyulai Gaál Ede utolsó intézkedése a gyors menekülésüket biztosító szekerek berendelése volt. A megyéből 100, a városból 42 előfogatot rendelt április 24-én a megyeháza előtti térre. Székesfehérvár lakói közül egyetlen fogattulajdonos sem segítette a császáriak menekülését.

310 1849 tavasza ismét visszaadta Fejér megye lakosságának a szabadság reményét. Irányi Dániel kormánybiztos azonnal felhívással fordult a megye népéhez: az ellenség megsemmisítéséig támogassák a magyar hadsereg felszabadító harcát. „Fel lelkes magyar nép! Föl a haza szabadsága és függetlensége nevében!"

317 Batthyány István kormánybiztossága 1849. április 25-én az alábbi bejegyzés olvasható Székesfehérvár tanácsának jegyzőkönyvében: „Minden itt volt császári katonaság és katonai hatóság ma reggel rögtön minden tudósítás nélkül ismét eltávozott, . . . ennélfogva az ostromállapot megszűnt, s a jelen körülmények intézkedéseket igényelnének, a tanács bizottmánnyá lenne alakulandó." Az előterjesztés értelmében a tanács bizottmánnyá alakult. Az április 26-i ülésen a császári biztos által kinevezett hivatalnokok és tanácsnokok benyújtották lemondásukat, mert „sem nem működnek, sem működni nem akarnak". A bizottmány a lemondott tisztviselők ügyében a legközelebbi közgyűlésig elhalasztotta a döntést. Egyben felszólították a lemondottakat, hogy a közgyűlés határozatáig hivatali munkájukat lássák el. Ideiglenesen felfüggesztették az igazságszolgáltatást. Meghatározták, hogy a városi pénztárakban a bevételek és kiadások csak magyar bankjegyekkel bonyolíthatók. A szomszédos megyékbe futárt menesztettek, megfigyelők értesítették a város vezetőit a csapatmozdulatokról. A kapitányi hivatal megszervezte az éjszakai őrjáratokat, a sorompókat este 9 óra után lezárták. Köhler nyugalmazott kapitányt a katonai kórház parancsnokává nevezték ki, és a sebesültek gyógyításának költségeit humánus szempontok alapján vállal-