Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
sanak Óbudára. A bicskeiek helyzete március elején tovább súlyosbodott; a fősereg megerősítésére, a szabadságharc leverésére bevetett alakulatok naponta, szakadatlanul vonultak át a mezővároson, s az elöljáróság jelentése szerint az igen nagy számban követelt előfogatokat nem képesek kiállítani. A megye a környező helységekből „hetellőket" rendelt Bicskére. Az érdiek arra való hivatkozással, hogy a Pest megyei Tétény lakói helyett voltak kénytelenek előfogatokat adni, megtagadták az adófizetést. Az alispáni hivatal vezetője azonnal tudtul adta: Fejér megye lakosai „más megyebeliek terheit viselni, nem tartoznak". 30 ' A katonai terhek elleni tiltakozás is fokozta az osztrákellenes hangulatot. A megszállóknak, de különösen az ellenforradalom törekvéseit kifejező császári biztosnak az antifeudális megmozdulásokkal szemben is fel kellett vennie a küzdelmet. 1849 telén a megyében megnőtt az erdőpusztítások száma, s Gyulai Gaál Ede már január 22-én igen szigorú rendszabályok bevezetésére kényszerült. A fát eladókat arra kötelezte, hogy az elöljáróság bizonyítványával igazolják, az eladandó fa „igazi tulajdonuk". Rögtönítélő bíróság elé állították az erdőpusztítókat és az „erőszakos" legeitetőket. A statáriumnak nem volt elrettentő hatása, hiszen a móriak mozgalmán kívül számos helység parasztsága vette ideiglenesen birtokába az erdőt. A lovasberényi tiszttartó és a fővadász arról számoltak be, hogy a kihirdetett tilalom ellenére a lakosok az urasági erdőben fát vágnak. A veszprémi káptalan is a megyei tisztikar segítségét kérte a fülei erdőpusztítások megakadályozása érdekében. Horváth Lajos, a zámolyi uradalom ügyvédje, újabb erdei kihágásokról tett jelentést. Követelte a károk megtérítését, a lakosság megbüntetését. Az uradalmak, de még a megye sem volt képes megakadályozni az erdőpusztításokat, hiszen azok nem egyszerű kihágási esetek voltak, hanem az indítékok mögött — az 1848 tavaszán, nyarán fellángoló mozgalmakhoz hasonlóan — a jobbágyfelszabadítással szembeni elégedetlenség kifejezéseként jogos törekvés, a feudális maradványok teljes felszámolása húzódott meg. A kisebb királyi haszonvételek elleni támadásnak megyeszerte egyik leginkább elterjedt formája a bormérés jogának követelése volt. Ezzel a szőlőművelők azon törekvésüknek adtak hangot, hogy boraikat szabadon, minden feudális jellegű korlátozás nélkül árulhassák. Különösen a téli hónapokban a kisparaszti gazdaságok egyik igen fontos jövedelemkiegésztíő forrásának bizonyult. Id. gr. Batthyány István panasszal élt Polgárdi község ellen, ugyanis a község Szent Mihály napjától csak karácsonyig gyakorolhatta a bormérést, most azonban a földesurat illető haszonvételt — a törvény ellenére — „bitorolja". Alispáni utasításra a szolgabíró vizsgálta felül a polgárdiak ügyét; a helységet a törvények megtartására szólította fel, s a bormérést megtiltotta. Szentmiklóson is hasonló eset fordult elő, ahol több lakos folytatott „tilos" bormérést. Tabajdon a volt jobbágyok mozdultak meg, s a megye az „elkövetett kicsapongások" kivizsgálására küldöttséget menesztett a községbe. A magyaralmási zsellérektől a rőzseszedés jogát tagadta meg az uraság. Bogláron „lazítások következtében a közcsend és nyugalom" helyreállítása vált szükségessé. 308 A parasztmozgalmak, még ha nem is érték el az áprilisi törvények után kirobbanó felkelések méreteit, veszélyeztették a Habsburg-hatalmi rendszer kiépülését. 8 Fejér megyei történeti évkönyv 12. 113
