Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Bél Mátyás: Fejér vármegye leírása. Hungarie novae geographico-historica. Pars secunda transdanubiana. Fordította és bevezette Prokopp Gyula

fehérlik itt, mintha hó hullott volna. Ezért nevezték el Székesfehérvárnak az itt alapított várost. A később ide települtek erre nem voltak figyelemmel, ezért a németek Stuhl-Weissenburg, a szlávok pedig Stolicny Belehard névvel nevezték a várost, mintha kezdettől fogva a királyi trónszéktől kapta volna a nevét. Egyébként az északi — népies nevén bécsi — városkapu felett egy szép nőalak szobra látható a falba erősítve, amelyet a felirat Albania-nak nevez. Űgy hiszem, hogy a városnak ezt a jelképét soha sem érte az ellenség keze. Komáromban is van efféle szobor, amint azt meg is említettük a maga helyén. Végül rámutatunk arra, hogy Alba Graeca-t nem a magyarok, hanem a szlávok illették ezzel a névvel, és a várost csak Zsigmond király idejében engedte át Magyarországnak Brankovics György szerb fejedelem. II. § Turóczi leírásából ismerjük a város fekvését. Alacsony síkságon fekszik — írja — és a falakon kívül (amelynek építőit nem ismerjük) maga a természet is védelmezi rejtett vízfolyásokkal, a köröskörül elterülő mocsarakkal, nádasokkal és ingoványokkal, így ír Bonfini is: A mocsarak között fekvő Fehérvárt nem egykönnyen lehet bevenni. — Nem győzök eléggé csodálkozni azon, hogyan állíthatta a tudós Szentiványi: szent István azon a helyen építette Fehérvárt, amelyet Noé hegyének mondanak.

10 Hiszen Bonfini nem ezt írta, hanem azt, hogy Árpád a Fehérvár közelében lévő Noé hegyen vert tábort! — Bonfiniéval megegyezik Istvánffy tudósítása: Fehérvár mocsaras helyen fekszik két, ismeretlen mélységű, lovas és gyalogos számára egyaránt áthatolhatatlan tó között." Az egyiknek, melyik keletebbre van, Sós-tó, a másiknak pedig Ingovano (Csíkvári tó) a neve. Mindkettő a Sárvízzel van kapcsolatban, amely rejtett földalatti járatokon és a völgyek mocsarain és nádasain keresztül a Zala által táplált Balatonból folyik ki, és Bátánál a Dunába ömlik. — Ezt a leírást részben helyesbítenünk kell, mert a Sárvíz nem a Balatonból ered,

12 továbbá, mert a Sóstó a belvárostól délre, mintegy 2000 lépés távolságra van. A Fehérvárt körülvevő vizenyős terület olyan nagy, hogy kelet felé több mint 10 stádiumra

13 terjed, nyugat felé pedig a Sárvízig ér. A természet tehát hatalmas erődítményt alkotott a város számára a mocsaras vidékből, az emberi munka pedig bevehetetlenné tette azt. Ennek leírását ismét Istvánffytól vesszük: Ha összekapcsoljuk Fehérvárt Budával és Esztergommal, nagyjából egyenlő oldalú háromszöget kapunk, amint hírnévben is egyenlők, és az előbbi kettőnek a Duna, Fehérvárnak pedig a Sárvíz körüli mocsaras vidék szolgál természetes védelmül. — A két külváros csak lazán kapcsolódik a Belváros erős falaihoz a közbenfekvő templomokkal, köz- és magánépületekkel, külvárosi házakkal, vizenyős kertekkel és rétekkel. A külvárosok lakosainak száma jóval nagyobb, mint a belvároséi. A Belvárost erős fal és vízzel telt mély árok védelmezi. — Ilyen erős volt Fehérvár, amikor Szolimán kitartó ostrommal elfoglalta. III. § Szent István úgy akarta, hogy az ő városa a vallástól nyerje hírnevét és erősségét, ezért ékesítette azt a Szűz Mária tiszteletére szentelt bazilikával. Bonfini szavait kell idéznem, melyekkel leírja ennek a szent épületnek keletkezését és nagyszerűségét: Hogy megnyerje nemzete számára a szent Szűz pártfogását — írja — messze földön híres bazilikát építtetett Fehérváron, ahol majd eltemetik és megkoronázzák a királyokat. Drága és csodálatosan fénylő márvány-berakásokkal, négyzetes kövekből kirakott padlóval és nagyszerű oszlopokkal, színarany és ezüst képekkel díszített oltárokkal ékes ez az épület, nemkülönben a királyi kápolnák és síremlékek. Látni itt kőből faragott és drágakővel díszített címereket, a Krisztus oltára felett pedig csúcsíves mennyezetet, melyet pazar költséggel készült mozaik díszít. Nem hiányzanak a különféle edények sem, kristályból, ónixból, porfirból és alabástromból, némelyik az aranynál és ezüstnél sem alábbvaló. A ruhákat és egyéb felszereléseket nem is részletezem, olyan bőven vannak. A bazilika főpapja számára rendkívüli kiváltságokat biztosított: ki van véve a püspöki joghatóság alól, és közvetlenül a pápának van alárendelve. Akár jelen van a király, akár nem, más pap csak úgy mutathat be áldozatot ebben a templomban, ha a királytól, vagy a templom főpapjától — akit prépostnak neveznek — engedélyt kapott. Egyedül őt illeti a tized, és sem a király, sem a királyné koronázása nem történhet meg az ő távollétében. — így tudósít Bonfini, aki az 1001. évre teszi a templom felszentelését. Utóbb azzal a zsákmánnyal gyarapodott a bazilika, amely az erdélyi Gyula és a bolgár Cece legyő-