Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Közlemények - Farkas Gábor: Adatok a dunántúli végvári harcok történetéhez. A Fehérvár térségből indított török harcok kérdése

Miután a jobbágyfalvak egész sora hódolt be a fehérvári és a veszprémi töröknek, azok arra törekedtek, hogy e jobbágyfalvaknak itt is központot teremtsenek. Erre legalkalmasabb egy vár elfoglalása lett volna. Gyulaffytól, Magyar Bálinttól azonban nem lehetett könnyűszerrel elfoglalni az erődöket. Ezért más taktikát választottak a bégek. A fehérvári bég kémei például folyton a balatoni várak körül kószáltak. Egyik alkalommal hírül vitték, hogy a hegyesdi vár ura, Ákosházy Sárkány Ambrus, a tartozékok szőlőiben van katonáival együtt. A várkaput is nyitva hagyta az őrség, így 1559 őszén a török besétált a Balaton-vidéki várrendszer közepén lévő erődbe. Elfoglalása riadalmat keltett a környéken. A Gyulaffy család Csobáncról Szigligetre menekült, majd Körmendre költözött. A török várparancsnok azonnal hozzálátott Hegyesd megerődítéséhez. A környék jobbágyait elhurcolta a vármunkához, legyenek azok behódoltak, avagy magyar földesúrhoz tartozók. A Hegyesdhez legközelebb eső Csobánc feladata lett a hegyesdi török szemmeltartása. A vázsonyi és csobánci őrség ügyelt is arra, hogy Hegyesdre Fehérvár felől utánpótlás ne érkezhessék. A várőrségek parancsnokai sürgették a hegyesdi török kifüstölését. Különösen Gyulaffy László — akinek vára egy ágyúlövésnyire feküdt Hegyesdtől —, tartotta szemmel a hegyesdi török minden mozgását, így jellemzi a hegyesdi törököt: „nincs benne több hatvan töröknél, az is gyalog", „. . . az időtül fogva nem láttunk semmi élést sem bevinni". A kapitányok királyi segítség nélkül is hajlandók lettek volna Hegyesdet visszafoglalni. Gyulaffy látná is a módját: ,,. . . im én Csobánczban vagyok két negyven emberrel, Sümegből Józsa deák gyalogjaival, Buza Benedek Vázsonyból mind lovaggal, mind gyaloggal, az mivel lehet, itt vagyunk". Az ostromot nem engedélyezték, ezért egyénileg állt bosszút a sok sérelemért a hegyesdi törökön. Gyulaffy a század leghíresebb bajvívóinak egyike volt. Nemcsak a magyar végeken ismerték harci tetteit, hanem a török várak őrségei is rettegve gondoltak a vele való esetleges találkozásra. Hiába hívta párbajra a hegyesdi török parancsnokot, később csellel csalogatta, az nem mert kijönni a várból. Végül is a környék egyik erdős, hegyes vidékén, az Agártetőn vadászat közben lepte meg a törököt, és párviadalra kényszerítette. Gyulaffy Lestár Kanizsai Orsikának a következőképpen írja le a párviadalt: „Minap kimenénk az Agártetőre tizen csobánci vitézek. Hírét hozzák, hogy az hegyesdi török vajda huszonötöd magával vadászatra indult . . . régi gyűlöltség vala az én szerelmetes öcsém és a vajda (török) között . . . Gyulaffy az vajdát úgy találta öklelni, hogy az kopja lobogóstul keresztül ment a páncélon, s a vajda hátán jött ki. Szekercével kellett a kopját a meghalt török testéből kiverni." A bécsi udvar végül is 1562 elején engedélyezi Hegyesd ostromát. Salm győri főgenerális és Nádasdy Tamás nádor a királyi Magyarország területén állomásozó mezei hadakat Hegyesd alá irányították, de ott állottak Hegyesd alatt a balatoni várak őrségei is. Hegyesdet a fehérvári török már megmenteni nem tudta, így az erőd hatvan emberével, hiányos védelmi felszerelésével magára maradt. Kevés ágyúzás után az őrség megadásra szánta el magát. Jellemző, hogy az ostromlottak nem is tudták, hogy a királyi Magyarország hadereje állott Hegyesdnél. Úgy vélték, hogy Gyulaffy és Magyar Bálint őrsége ostromolta a várat. Éjjel Magyar Bálint nevét kiabálták a törökök; mondván, „hogy szólni kívánnak vele". Magyar Bálint leírta a törökkel folytatott beszélgetést: „A sáncba menénk, és onnét a várhoz: kérdem miért kiáltotok ti engem? mondák, hogy immár szablyáinkat kihányjuk, az házat is megadjuk, és magunkat rabságra ad-