Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Közlemények - Farkas Gábor: Adatok a dunántúli végvári harcok történetéhez. A Fehérvár térségből indított török harcok kérdése

dúlta'', majd a következő évben Kápolnássy Ferenc csapatát verte szét Siófok alatt. 1544-ben mintegy ötszáz főnyi török csapat égette a bakonyi falvakat, s nagy zsákmánnyal indult Fehérvár felé. Két esztendő múlva Sümeg és Tihany vártartományai jutottak hasonló sorsra.' A várak kapitányai eleinte tehetetlenek voltak a törökkel szemben. Az 1544. évi rablást azonban már megtorolták. A Tihany alól visszavonuló fehérvári bég csapatát Horváth Markó és Thelekessy Imre egyesült őrségei szétverték. Említettük már, hogy a Dráva menti erősségekben gyökeret vert török útját Szigetvár, majd Kanizsa őrségei állták el. 1542-ben mégis Kiskomáromig szökött fel egy martalóc csapat. Ezt azonban Zrínyi Miklós kanizsai kapitány szétszórta. A negyvenes évek portyái megmutatták, hogy a Balaton-vidék a török által igen veszélyeztetett terület. Meggyorsították az erődök építését. Lebontották a magas tornyokat, helyettük zömök, alacsony bástyákat, földalatti kazamatákat építettek. A védelmi berendezésnek a későbbiekben igen nagy hasznát vették. Kiegészítették a várak őrségeit és azok felszerelését. Az erődítési munkálatokat az 1546. évi országgyűlésen a zalai nemesség is sürgette. Ferdinánd királynak Mehmet pasa izenetével érveltek, amely szerint: „Zala megyét tűzzel-vassal elpusztítja".

8 Ügy látszik, a pasa ezt az ígéretét meg is tartotta, amint Péter deák leveléből értesülünk: „a Budai pasa nem akar továbbá semmi frigyet tartani, mely dolog nekünk itt Zalában nem igen jó hír"." A török 1548-ban végigdúlta az egész Balaton-felvidéket, sorra égette a falvakat, s a lakosság közül sok rabot szerzett. A század híres magyar bajvívói és portyavezérei; Gyulaffy László csobánci, Magyar Bálint szigligeti kapitányok azonban felkészültek, hogy illő fogadtatásban részesítsék a következő portyázókat. 1551-ben a bakonyi falvakat dúló fehérvári béget — a csobánci, s a szigligeti őrségnek, amely kiegészült Huszár Péter pápai, Thúry György palotai csapataival, — sikerült is megszalasztani. Királyi részről még ugyanebben az évben megismételték a portyát, s a meghódolt falvak jobbágyaitól is nagy zsákmányt szereztek. Ányos Boldizsár leveléből tudjuk, hogy a zsákmányszerzés után Gyulaffy és Magyar Bálint csapata ivásnak adta magát. A fehérvári török bég viszont, — aki folyton a portyázó magyarok nyomában lappangott — rajtuk ütött.

10 így veszett el a csobánci és a szigligeti őrség nagy része. Az 1552-es év országos hadjáratai éreztették hatásukat a balatoni végeken is. Ali budai pasa Veszprém alatt vonta össze seregét. A kortársak szorongó érzéssel figyelték a veszélyeztetett vár sorsát. Tudták, ha Veszprém elesik, utána pusztul a Balaton környéki várak nagy része. Ilyen levelet kapott Magyar Bálint: ,,. . .sok az török Veszprémben, de senki nem tudja megmondani, mit akarnak. Egyesek szerint a várat akarják, mások szerint rabolni akarnak a vidéken."

11 Tudjuk, hogy a vár 1552. június 1-ére, 10 napi ostrom után el is esett.

12 Veszprém eleste után Ali pasának azonban Eger ostromához kellett mennie. Török részről Fehérvár szerepét Veszprém vette át, s most ennek a várnak az őrsége nyugtalanítja a balatoni várakat. Most Tihanyra és Vázsonyra hárult az a feladat, — mint közvetlen szomszédos erődökre, —- hogy a török támadásokat felfogják. A két erőd azonban nem mérkőzhetett a török túlerővel. Vázsony 1553ban — egy évvel Veszprém után — török kézre került. Tuigán pasa megerősítette, s első hódító útja Tihany alá vitte. Ez a vár igen rossz állapotban volt. Az őrséget ellátó falvak behódoltak a vázsonyi töröknek. Tihany védői — ötven lovas, ötven gyalogos — hiányosan voltak felszerelve. A parancsnok, Takaró Mihály is a falak rossz állapotáról panaszkodott. A