Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Közlemények - Buzási János: Néhány adalék Székesfehérvár 1601. évi visszafoglalásának történetéhez

Und das alles wer mit ainem Reverss von inen zu versichern und daran zu hencken, dass solche Landtleuth schuldig sein sollen Irer Mayestät unnd Dero Erben, Khünigen zue Hungern und Erzherzogen zue Österreich, jederzeit ihre Schlösser offen zu halten, khain Feindt zu herbergen. khain Unruehe darauss anzu fangen, sondern darmit getreu, gehorsamb unnd gewerttig zu sein, Irer Mayestät wider alle Ire Feindt, nach allem Irem Leib unnd Guets Vermügen zu dienen, wie entgegen Ir Mayestät sy vor Gewalt bey Recht unnd Gerechtigkhait schüzen wollen. 2a. 1601. október 5., Prága A bécsi udvari kamara tanácsának előterjesztése Rudolf királyhoz Az uralkodó rendeletére beterjeszti elgondolásait arra vonatkozóan, hogy miként lehetne a legjobban hasznosítani a töröktől visszafoglalt Székesfehérvárt és a hozzá kapcsolódó területet. Megjegyzi, hogy a terület visszakebelezésére a magyarok is igényt tartanak. Mivel a város az ostrom alatt teljesen leégett, semmiféle ipar sincs benne, a környékbeli földeket rosszul művelik, a határ pedig még bizonytalan, egyelőre nehéz lesz a várost újra betelepíteni polgárokkal. Ezért először is fontosnak tartja a város és a vele együtt felszabadult terület katonai biztosítását. Erre kéféle lehetőség kínálkozik: vagy csapatokat hoznak ide Győrből és más, immár kevésbé veszélyeztetett várakból, vagy pedig új katonaságot toboroznak. Utóbbi megoldás esetében lehetőleg családosokat kellene toborozni, akiket aztán le lehetne telepíteni a városban, házakat és fekvőségeket adva nekik, amelyeket utódaik is örökölhetnének. Hogy mi legyen a földbirtokokkal, arra nézve ugyancsak kétféle megoldás közül lehet választani. A visszafoglalt földeket kamarai kezelésbe is lehetne venni, ez azonban sok költséggel és bizonytalan gazdasági eredménnyel járna. Célszerűbb a birtokokat eladományozni, mégpedig az uralkodóhoz hű, német személyeknek. Ezek a jobbágyaikhoz sokkal emberségesebbek, mint a magyar földesurak, ezért a parasztok szívesebben telepednének le a birtokaikon. De a török által megszállva tartott területekről, sőt, a német birodalomból is bizonyára jönnének ide parasztok. A birtokadomány révén magyar országlakossá vált németekkel fokozatosan be lehetne tölteni az ország fő tisztségeit, így ezek az országgyűléseken politikai támaszt jelentenének az uralkodó számára a magyarokkal szemben. De a hadiadót is sokkal szívesebben megszavaznák, hiszen ismeretes, hogy a magyarok mindig vonakodnak valamit adni a hadviselés költségeire. A magyaroknak egy szavuk sem lehetne, mert a török elleni háború fő terheit eddig is a németek viselték. Sokan közülük a háború következtében teljesen elszegényedtek, ezért méltányos, hogy Magyarország visszafoglalt területéből valami kárpótlást kapjanak. Ilyen módon az uralkodó elérhetné, hogy a kincstár különösebb befektetés nélkül jelentős bevételhez jusson. Eredeti tisztázat, aláírás nélkül: 1601. október, folio 7—9. Címzés a hátoldalon: An die Römische Kayserliche, auch zue Hungern und Behaimb