Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)
Rákóczi tanulmányok - Jenei Károly: Szekeres István kuruc brigadéros
és Bezerédy állandó „száguldozása" miatt annyira bizonytalanná vált a németek helyzete Fejér megyében és a Balaton vidékén, hogy a székesfehérvári harmincadhivatal ellenőre nem mert a községekbe kimenni a tizedek begyűjtése végett. 17 A dunántúli harcokban 1705 őszén rövid szünet következett be, mert Szekeres István, valamint Domokos Ferenc, Sándor László, Balogh Ádám és Csajági Ferenc brigadérosok és ezeres kapitányok résztvettek az 1705. szeptember 12-i szécsényi országgyűlésen. 18 Nem sokkal később Szekeres újabb feladatot hajtott végre. Szeptember 30-án éjjel Kecskeméten megtámadta a kurucok éberségét kijátszó budai németeket és rácokat, akik élelmiszerekért „lopakodtak be" a városba. Szekeres a rácok lovait mind zsákmányul ejtette, a németekkel pedig másfélórás közelharcot vivott, akik végülis a templom kerítése mögött kerestek védelmet. Majd a Kecskemétről kivezető utakat őrszemekkel rakta meg, hogy az élelmiszerekkel megrakott szekerek elszállítását megakadályozza. 19 Az újabb és már sikeresebb dunántúli hadműveletek 1705 november végén indultak meg, melyek során Vak Bottyán egy hónap alatt elfoglalta Simontornyát, Pápát, Kapuvárt és Kőszeget. Szekeres pedig Siklóst és Pécsett vette be, és az ott lévő „németeket levagdosta". 20 December végén Pálffy János labanc tábornokot Szekeres és Balogh Ádám Bruckban körülzárta. „Szép csendességben vagyon ez a darab föld, a katonaság semmi húzást-vonyást nem követ el", — írta 1705. december 27-én Vak Bottyán megelégedetten Károlyi Sándornak. 21 Szekerest, tekintettel katonai sikereire, Bercsényi Miklós fővezér 1706. január 11-én ezeres főkapitánynak, brigadérosnak nevezte ki. A kinevezést azzal indokolta, hogy Szekeres, midőn „a magyar nemzet fegyvert fogván, annak cooperátiójában szorgalmatosan serénykedett és dicséretesen munkálkodott." 22 Szekeres 1706 január elejétől kezdve kisebb megszakításoktól eltekintve, 1709. végéig a Dunántúlon harcolt. Csapatával hosszú időn át blokád alatt tartotta Székesfehérvárt, és ezzel nagy mértékében megnehezítette a város ellátását. Nádasdy Ferenc labanc tábornok 1706 január végén kénytelen volt a Budai kapu előtti házakat lebontatni, olyan katasztrofális volt a fahiány. A közeli falvakból a blokád miatt nem tudtak a városba fát szállítani. A német polgárság állandóan félelemben élt. Január 31-én a kurucok támadása miatt olyan zavar keletkezett Fehérváron, hogy a jezsuita templomban a prédikációt félbe kellett szakítani. 23 A pánikot csak fokozta, amikor február 2-án éjjel Vak Bottyán váratlanul megtámadta a Rácvárost, és mint Károlyi Sándornak írta Tácról keltezett levelében, katonái „feles németet és rácot csapdostak le." 24 Március végén Szekeres a Kemenesalján táborozott. Miután számba vették a Dunántúlon harcoló kuruc csapatokat, Bercsényi Miklós jelentette a fejedelemnek, hogy az országrészben 12 000 lovas és 5250 gyalogos, összesen 17 250 kuruc katona áll fegyverben. Szekeres nyolc zászló alatt 700 embert vezényelt. 2 " Április 17-én Fejér megyében is kihirdették a fegyverszünetet, mikoris a fehérváriak a kurucok engedélyével a Sóstó mellett országos vásárt tartottak. A fegyverszünet alatt a németek mindent megtettek, hogy a város helyőrségét és a német polgárságot élelmiszerekkel ellássák. 20 A fegyverszünetet az ellenség a fehérvári helyőrség megerősítésére is felhasználta. Ez tette lehetővé, hogy a blokád áttörését megkíséreljék. Nádasdy Ferenc 1706. szeptember 17-én 150 gyalogos és lovaskatonával, 3* 35
