Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Jenei Károly: Szekeres István kuruc brigadéros

megtisztítani. Ennek következtében a „nyugalom nagy részben helyreállt".

7 A magyar kancellária ezzel egyidejűleg arra kérte a haditanácsot, hogy a rác katonaságot fegyelmezze meg, amely nem törődve parancsnokainak tilalmával, tűzzel-vassal mindenhol pusztít, rabol és egész falvakat elnéptelenít. A „szerencsétlen nép" ezért kénytelen mindenét visszahagyva falvaiból elmenekülni, és biztonságosabb helyeken menedéket keresni.

8 Nyugalomról tehát nem lehetett szó. Szekeres Károlyi Sándor első dunántúli hadjáratának kudarca után kislétszámú kötelékével együtt az ellenséges erőkön átvágva magát, sikeresen átkelt a Dunán és csatlakozott a Duna—Tisza közén gyülekező kuruc csapatokhoz. Mivel nagyértékű szerecseny-pusztai ménesét ismeretlen egyének még Székesfehérvár eleste előtt elhajtották, Szekeres kérésére a Solton tartózkodó fejedelem 1704. június 22-én megparancsolta, hogy ha „a haza szolgálatában dicséretesen tevékenykedő" Szekeres ménesét csoportosan,, vagy egyenkint megtalálták, azt „kemény büntetés terhe alatt" vissza kell neki szolgáltatni." 1704 nyarán Szekeres Károlyi Sándor második hadjáratának a keretében ismét a Dunántúlon harcolt. Azonban ez az újabb kísérlet is kudarccal végződött. Heister 1704. szeptember 18-án Lovasberényből megelégedetten jelentette a császárnak, hogy a kurucokat átűzte a Dunán. A Szekeres és Babocsay Ferenc parancsnoksága alatt állt hajdúk és huszárok nagy része pedig, akik „az erdőkben rejtőzködtek", megadták magukat.

10 Heister jelentése azonban nem mindenben fedte a valóságot, mert Szekeresnek katonáival együtt ismét sikerült visszovonulni a Duna—Tisza közére. 1705 január első napjaiban Szekeres újból feltűnt a Dunántúlon. Bercsényi 1705. január 12-én jelentette a fejedelemnek, hogy Szekeres a győri pusztán „felverte a németeket és a rácokat". Majd február 20-án a Mezőföldön, Kiskomáromnál a rácok felett győzedelmeskedett.

11 Viszont Károlyi Sándor március 31-én Kilitinél immár harmad ízben szenvedett vereséget Heistertől. Szekeres vakmerő vállalkozásaira és sikeres tevékenységére a fejedelem is felfigyelt. Tekintettel arra, hogy minden vagyonát elvesztette, 1705. március 11-én elrendelte, hogy Körösy György udvari komornyik Szekeresnek és vejének, Fördös Mihály főhadnagynak 1000 magyar forintot fizessen ki. Usz Ferenc hadbiztost pedig utasította, hogy mindkettőjük ideiglenesen Kecskeméten tartózkodó családjának „elégséges" ellátásáról gondoskodjon.

12 1705 április első napjaiban Szekeres Rákóczi Ferenc parancsa alapján újból a Dunántúlon van, hogy Pálffy János csapatainak hadmozdulatait megfigyelje.

13/1 A fejedelem április 18-án meghagyta id. Barkóczy Ferencnek, hogy a Halas környékén táborozó hadakat tartsa készenlétben, és ha szükség lesz rá, szállítsa át a Dunán, hogy Szekeres István és Szabó Máté kapitányok dunántúli hadműveleteit támogassák.

1

'

1 Ez a kísérlet azonban inkább csak a német hadműveleteket, illetve hadmozdulatokat zavaró célt szolgálta. A kuruc hatalom dunántúli megszilárdulásában lényeges változás csak akkor következett be, amikor 1705 nyarán Vak Bottyán kapott megbízást a hadműveletek irányítására. Ő augusztus 7-én Szekerest két század katonával Győr környékére küldte ki, hogy a németek szándékait kémlelje ki.

15 A németek Szekeres üldözésére siettek, de ő mindenütt „a németek mellett nyargalászott csapatával". Igmánd községnél hét németet levágott, ötöt pedig foglyul ejtett.

10 Szekeres, valamint Béri Balogh Ádám