Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Móra Magda: Kurucok Székesfehérváron

A vagyonát féltő szenátor aggódó óvatoskodása Pápáról hazatérve saját otthonában is azonnal előjött. Szigorúan intette, majd kérlelte vejét, hogy részt ne vegyen a német lakosság állatainak vagy más javainak elvételében, mert az a jövőre nézve nagyon káros lehet. A káplán, aki fültanúként azonnal átláthatta Hiemer kétszínűséget, hiszen vejének nem is a becsülettel, hanem a számonkérő jövővel érvelt, felháborodva figyelmeztette a tanácsost, hogy az ilyen beszéd életébe kerülhet. Hiemer a továbbiakban megfontoltan félrevonult, óvatosságból az esküt se tette le, (amit később majd büszkén emleget). A káplán viszont teljes szívvel, minden képességével az igaznak tartott ügy szolgálatába állott. Az egy évvel később ellene készült vádirat olvastán, amely kilenc szem- és fültanú vallomásán alapszik, sokkal inkább visszatérhet az olvasó a kuruc uralom forró, lelkes napjaiba, Rákóczi fejedelem fehérvári hívei közé, mint a városi tanács hivatalos jegyzőkönyvét lapozva. Nackel György ugyanis — Károlyi megbízása folytán — Pápáról hazatérve azonnal átvette a prépostság vezetését. — A prépost, Nesselrode Vilmos Ferenc Bertram, ugyanakkor pécsi püspök is, nem tartózkodott a városban.

3 Aggodalmaskodó paptársait azzal nyugtatta Nackel, hogy ő sem alkalmatlanabb a vezetésre, mint a távollévő prépost, aki még nem is felszentelt pap, nem is magyar ember, és egyébként is túl sokat törődik kutyáival és lovaival. Nem annyira őt marasztalta el, mint őfelségét vádolta felelőtlenséggel, aki katonai érdemekért adományozott egyházi méltóságot. Bírálatában odáig ment, hogy azt is hozzátette: „Ezért bünteti Isten ő császári felségét."'' Az a gondolat, hogy az uralkodó vétkei vagy meggondolatlan intézkedései is elnyerik büntetésüket, már középkori krónikákban is nem egyszer felmerül. így a Képes Krónika Károly Róbert Bazarád ellen indított hadjáratának kudarcát és a király köszvény ét szoros kapcsolatba hozza a Zách család kegyetlen és igazságtalan kiirtásával. Pedig itt a krónikás bírálata saját uralkodója apjára vonatkozik.

3 Ebből a szemléletből is magyarázható, hogy a káplán vidám asztali beszélgetés közben, három évvel az ónodi országgyűlésen elhangzott detronizáció előtt, ki merte mondani: „Pereat domus Austriaca et floreat domus Rakocziana!" — „A ferences atyák kolostorában összegyűlt vendégek közül sokan fel sem emelték erre a beszédre a gonosz poharat, de az örömmel koccintó rebellisek is meglepődtek a merész szavakon" — mondja a vádirat.

5 Nem tudjuk Nackelről, honnan került Fehérvárra, fűzte-e élmény vagy emlék a Rákócziakhoz, de meglepő, hogy az ő rangsorolásában a Rákócziak fejedelmi háza nem állt a Habsburg uralkodóház mögött, sőt még magasabbra is helyezte annál, mert míg a Habsburg-ház megért a pusztulásra, a másiknak fel kell virulnia. Ez a szilárd meggyőződése magyarázza, hogy a kezébe került hatalmat is teljesen a kurucok ügyének szolgálatába állította. Szép selyem miseruhákat ajándékozott nekik, hogy varrjanak belőle zászlót, viseltebb, egyszerűbb egyházi ruhákból gabonás zsákokat készíttetett, és nagyon felrótták neki később azt is, hogy gyakran és bőségesen megvendégelte a kurucokat. Négy tanú egybehangzó vallomása azzal vádolta a káplánt, hogy magyar és német nyelven lelkesen buzdított a hűségeskü letételére, sőt szigorúan intette az embereket, hogy necsak színlelve és immel-ámmal, de őszintén és meggyőződéssel esküdjenek, mert a felkelés jogos, Rákóczi harca igaz ügyért folyik. Nackelt a császári seregek jöttének híre sem riasztotta meg, bíztatta a katonákat és polgárokat, hogy harcoljanak