Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

szélessége 2y

2 lábnyi, — a kő anyagja úgy látszik, hogy vagy a budai fehér fajú vagy a most is esmeretes sóóskuti kő vegyületével bír. — A kőnek felső része 3 szögű pyramist képez, a felső beosztásnál láthatni egy dombor-faragású, igen jól látható emberi alakot összvetett kezekkel — föveggel fejében, álló alakban ábrázolva — az ábrázat faragványán alól — pár vonal húzatván egyenes rendben — 4—5 sorban a következő felírás és jelzések olvashatók a mai nyomtatási nagy betűkkel bevésve: „AVETA — ADNAMTI F AN LI H S E M VLPIVS CASIVS MATRI T M P" e feliraton alól ismét pár vonal huzattatván egy új osztályzat képeztetik, ahol egy 4 kerekű sráglás kocsi

10 utazó személyekkel megrakodva 2 lóval együtt kitűnően ábrázoltatik. Mit jelentenek a szavak, a fel nem esmérhető betűk közti jelek? — azt a régiség búvárjai fejthetik meg. De maga a kő eléggé tanúskodik arról, hogy itt római telepítvény — se szerént temetkező hely is volt. — Ugyané kertben találtattak már számos római oszlopzatok, emberi arcokat ábrázoló mell-képek — egyes felírásokkal ellátott kődarabok, — egy igen szép római napóra kőből faragva, — megannyi hyerogliphekkel, állatok formáival ellátva. — Fájdalom, ez utóbb említett napóra, mely kitűnő metszésű volt, ügyetlen kezek által eltöretvén, hihetőleg darabjai sem találhatók. c) Egy felségesen zománcozott arany kereszt, egy gyűrűvel, mely utóbbi méregtartalmú zárral volt ellátva, — találtatott 1840—41-ben s a találó tulajdonos Meszleny Károly úr azt, az időbeli megyéspüspök, báró Barkóczy Lászlónak ajándokolta, — hol van e szép régiség most, azt közlő nem tudja. d) Bíró Imre úrnál — mintegy 19—20 darab arany és ezüst római pénzek léteznek, régiségeikre nézve nagybecsűek, köztük egy-kettő nagy darab. e) Meszleny Mór udvarán 1855. évben ásás közben talált régi ezüstpénz Trajanus Hadrianus római imperátor idejéből a Nemzeti Múzeumba kézbesíttés végett Erdqlyi József úrnak átadatott. f) Megszemléltetést érdemel Meszleny Emilia kisasszony birtokában levő régi boros kancsó, gyönyörű világoskék zománcozattal ,,1671. évből", tökéletesen ép és használható állapotban, a hozzá tartozó egyszínű s ugyanegy helyen talált kis ivópohár, fájdalom, öszvetört. — g) Nevezetes és különösen megnézésre méltó — mint természeti — mint országszerte nagy ritkaság ama Cedrus-fa, mely a mai napig is T. Meszleny Emilia kisasszonynak édesattyáról maradott, s hű kezek közt ápolt kertjében szemlélhető. Nevezetes ez, s felette bámulásra méltó azért, mert a fa dacára előhaladott korának (közel 100 éves) nemcsap ép, és dúsgazdag ágakkal s ezekből kinövő lombozatjaival büszkélkedik, hanem azért is, mert méltó arra természeti ritkaságainál fogva bámulásra indító külső alakja is — e fa, törzséből alig iy

2 ölnyire emelkedvén csak fel, ezernyi ágait nem felfelé, hanem a törzs koronájától, azonnal terebélyes alakra szétágazva, előbb önmaga körül víz-irányosan,

11 — utóbb pedig védszárnyakul függőlegesen bocsájtja ki —, s így felül is — oldalt is — önmagát védve gazdagon eltakarja.

12 Ha e fát saját természeti növésére hagynák, utóbb több ölnyire a puszta földön terülne el. — Azonban gondos ápolónője kiterjesztett bő fa-oszlopzatok alkalmazásával, mintegy állványokat készíttetve, a fa szétterülő ágainak nyughelyet rendelve, jelenleg több évek óta, mintegy valódi Circus

,:! köröskörül, oldalt is, felülről is saját dús lombjaival fedve van. E fának belső szabad térsége alatt körpadok vannak alkalmazva, hol a szükséghez képest 30 ülő s 80—100 személyig való álló látogatót is képes a nap hevétől kedves, hűs árnya alá befogadni. Sőt a nyári napnak bármely hevében is saját lombjai alatt a fiataloknak a tánczot is megengedi, — miután belső térsége egy igen csinos teremhez hasonlít. — Megjegyzendő még, hogy e fa télen-nyáron, tehát a szó szoros értelmében örökös, felséges zöld, dús lombozattal van koronázva, és saját ágaitól védve körül-koszorúzottan szárnyakkal, minden idő viszontagságaitól oltalmazva, és a szelek viharjaitól megvédve. — E fa nemcsak természeti, de országos ritkaság is. Aki szerét teheti, látatlanul ne hagyja! h) A község határában van egy félmértföldnyire éjszakról délnek nyúló völgy, melyet a lakosság legelőül használ. E völgyet itt Gurjal

Vl-nak nevezik. A völgy vagy az ősidőkből való, vagy több századok előtt a Duna folyamnak egy elágazó medre lehetett. Felesmerhető ez a fentálló védpartokból, mellyeken a víznek hullámzása által okozott rézsútos elmosódások máig is láthatók. — Voltak idők, midőn e partokból a nagy esőzések által emberi s állatcsontok mosódtak. — „Gurjal" nevét régóta bírja. Magyarázatul legalaposabb vélemény az, hogy a legeltetés végett kijáró kis fiúk, a partokról, mellyek több helyen kellemes gyepséggel díszlenek, a nem életveszélyesek, — részint önmagokat játszva lehömpölygették, — részint apró köveket legördítettek, vagy amint a