Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

E feliratnak minden betűje nagy magyar betűkkel van reávésve. A Puszta Sárosdi határban van még az úgynevezett Szolga-Egyházi erdőcske, melyet ugyan a Josefaerdőnek dicső emlékű alkotónéja 8 évvel később ültetett. A határ fel van osztva 35 dűlőre, melyeknek külön elnevezésük ugyan nincs, hanem a közelökben lévő majoroktól Andor majori, Tükrösi, vagy Darusi dűlőknek neveztetnek. A dűlők között elszórva vágynak bizonyos laposak, mint a Hamvay lapos, vagy a Kónyi lapos, ezek nevöket hajdani birtoklóiktól nyerek. 10—12 évvel ezelőtt vad- és haldús vizek voltak ezek, most kaszálók; de minden e határban lévő laposok

11 közül legemlékezetesebb az úgynevezett Tégla tó; e tóban csak 10 évvel ezelőtt roppant vad, feneketlen medrében pedig tömérdek hal tenyészett, most az uradalmi téglaégető itt vagyon. E tó kétségkívül hajdan nagyobb jelentőségű volt, mint most, ugyanis a téglavetők ásás közben óriási embercsontokat találnak, roppant sarkantyúkkal. Épp harmadéve találtak egy oly csontvázt, mely csontváz fejének két oldalán üvegfüggők találtattak arany kapcsokkal, az üveg szine kék és keresztidomú. Hogy minő idő vagy korszak készítménye ez, azt megbírálni nem tudjuk, voltak ugyan némely urak, kik e függőket a keresztes hadakból eredetieknek állítják, mi e részben véleményünket nem nyilvánítjuk, minthogy a régészet nem körünkbe vágó; — ítéletünk és nézetünk erről competens nem is lehet. — Az Andormajortól, Tükrös, és a Téglató felé vezetett roppant sáncok legföllebb 100 évesek, és céljok volt ezekkel a Hamvay vagy Kónyi laposokból a vizet a Téglatóba elvezetni. (:Ha a Helynév leirás — mi természetes, a késő utódok számára íratni fog, szükségesnek tartjuk megemlíteni, miszerint e határban tömérdek túzok

12 tartózkodik, de számuk napról-napra csökkenik. 1856-tól fogva 1864-ig e határban 96 darab lövetett. Ha majd egykor, mi hihető, e gyönyörű magyar szárnyasok lassankint kivesznek, e kis jegyzetke az utókor számára talán nem lesz érdektelen. — A vadásztatásuk modorát, miután nem idevágó, leírni nem bátorkodtunk.) E határ déli részén van az uraságnak ménese, leginkább arabs-lipicai fajlovakból; a lovak száma e ménesben jelenleg 90 és 100 között vagyon, csinos külsejű, tartós lovakat visznek belőlük a huszárok az ezredekhez. Fekete Izidor, jogtudor ügyvéd Jegyzetek 1 Sárosd mezőváros címere: fegyvert tartó kéz. 1480-ban Jakabszállás — mely ma Sárosdhoz tartozik — mezővárosi rangot kapott, majd évi 3-szori országos vásárjogot. 2 Sárosd neve már 1300-ban előfordul nemesi névben (Károly V: 260.)., de több adat is bizonyítja, hogy a XIV. században már létezett. 1417-ben Ozorai Pipó adománylevele úgy említi, mint a hantosszéki 7 kun szállás egyikét. Feltehetően kun alapítású község volt. A török bejövetelekor a kunok szétszóródtak, de leányági leszármazottaik még sokáig birtokosok voltak itt: Sulyok testvérek, Széplaki Botkáék. Ök adták el 1700-ban az Esterházy grófoknak az itteni birtokot. 3 A török hódoltság alatt elpusztult a község. Csak 1761-ben telepített ide lakosokat Esterházy Imre. Az új telepesek magyarok voltak (Nagy L., AR. 1: 77—96.). 4 Sárosd m(ező) város és Puszta Sárosd között van egy nagy kőhíd 7 öl hosszú, 4 öl széles (FmL Acta Pol. 3—114/1818.). 5 A jelentés írója Fekete Izidor jogtudor volt, gr. Esterházy László gyermekeinek egykori nevelője (Károly V: 259.). ü „A mocsarat kegyesen megszüntetve íme a Josephin-i erdő." 7 „Az utódok tiszteljék az ősöket." 8 „legmélyebb tisztelettel állította E. I." !) „Szorgalommal, kitartóan tevékenykedve." 10 „A legkiválóbb úrnőnek, gróf Esterházy Pál özvegyének, született Csáky grófnőnek." " Úsztató — a Sárvíztől keletre, a hídhoz vezető út 2 oldalán 500—600 m hosszúságban bennszülött telepnyomok (AR II: 280.). A „Puszta templom"-nál 1967-ben középkori kőtemplom, kőkerítés és csontvázas temető esett áldozatul a talajegyengető munkának (AR X: 145.). 12 Hazánk legnagyobb szárazföldi madarának, a túzoknak (Otis tarda) sorsát jól látta Fekete Izidor. Mivel legszívesebben a pusztákon tartózkodik, a kisparcellás gazdálkodás hátrányos volt életmódjára. A második világháború után számolni lehetett kipusztulásával. A mezőgazdaság szocialista átszervezése által kialakult nagy, összefüggő táblák azonban kedveznek az óvatos és rejtőzködő madárnak, így szá-