Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

Hugyozol, Forrási, Gyümölcsösi, Csákberényi úti, Moharföldí, Elválasztó, öreghegyi, Szarka-hegyi, Károlyhegyi, Lóher, Folyómenti, volt Úrbéri, Első, Második, Hetes és Négyes dűlők. Az egész határ sík és székes föld. Kelt Keresztesen, 1865. február 1. Jegyzetté: Somogyi .. . jegyző Szüts József bíró Jegyzetek 1 Sárkeresztesre vonatkozó középkori adattal nem rendelkezünk. Először az 1660-as csókakői összeírásban találkozunk nevével, de itt már népes magyar helységként szerepel (Nagy L., FMTÉ 66: 288.). Ennél többet mond Schneider—Juhász (123.). Eredetileg királyi birtok volt a helyén, ennek népei Barcs faluban laktak. 1193-ban III. Béla Barcsot a szfvári keresztes konventnek adta. Ennek határában létesítettek a keresztesek egy majort — ez később községgé nőtte ki magát, s a korábbi község lett a pusztája. A török uralom után a Hochburg-család kapta meg, mint Csókakő tartozékát, örökösei 1834-ben eladták Károly György grófnak, s ezután a Károlyiak csurgói uradalmához tartozott. 2 A határában levő Borbála-puszta önálló helység volt. Első írásos említése 1193-ból: Borz névalakban. Későbbi 1340: Poss. Barch, majd Barch alias Zent Barbara Ázzon, — 1660: Szent Borbálya (puszta) (OL U. et C. 4—42.). Az itt említett Borz később Barch falu temploma védszentjéről a Szent Borbála nevet kapta. Ezt a templomot (Schneider—Juhász 123. szerint) a keresztesek építették, miután 1193ban Barcsot királyi adományként megkapták. Az újabb idevonatkozó kutatási eredmények alapján úgy látszik, hogy a tulajdonjog körül hosszas viták folytak. Ezt tanúsítják a szfvári keresztes konvent magánlevéltárának Érszegi Géza által közzétett iratai is: 1340. július 4-én a szfvári kereszteseket Baruch birtokába be akarták iktatni, de ennek ellene mondtak az éneklőkanonokok Szent Borbála egyház miatt. A kanonokát megidézték a király elé (FMTÉ 5: 6 186.). 1341. március 5-én a veszprémi káptalan tanúsította, hogy az országbíró parancsára Barch birtokon határjárást tartottak a III. Béla által a kereszteseknek adott birtokok határának megállapítására. Azonban „az éneklőkanonoksághoz tartozó Szt Borbála egyház és a körülötte levő földek, amelyeknek a neve Scek, Barch-hoz való csatolása miatt" az őrkanonok nevében annak kiküldötte tiltakozott, a beiktatás elmaradt (FMTÉ 5: 11 187.). 3 A török hódoltság utolsó évtizedében települt be Sárkeresztes délszlávokkal (Jenéi, VEAB II: 193.). „Keresztes 1660 körül népesült be, a falu első megszállója Pap István szabados lett. A bíró és a prédikátor sem adózott." (OL U. et C. 4—43.). 75. Sárkeresztur 1. Sárkeresztur

1 falu Fejér megyében sármelléki járásban, Kalóztól 1, Sárosdtól l

1

/*, Seregélyestől l

5

/

8

, Székesfehérvártól 3

1 8 Buda Pesttől 8

5

/

8 mérföldnyi távolságra, a Székesfehérvár—sárbogárdi országút mellett. Helyben postaállomással, — legközelebbi állomás (posta) Székesfehérvár és Sárbogárd. Vallásra nézve catholica

2 vallású 618 reformata 1645 ágostai 8 Határa lapály, sík. Határában folyik az úgynevezett Nándor-csatorna. Föld vegyülete fekete, homokkal keverve. Birtokra nézve van 7 közbirtokos, akik mintegy 7000 holdat bírnak, van ezen kívül egész telkes gazda (54 hold) 6 fél helyes 45 V

4 helyes 107 házas zsellér legelőilletékkel 89 házas zsellér legelőilleték nélkül 162 csupán szőlővel bíró gazda 14 összesen: 423 Van kath. és helvét

3 egyháza, parochiája, kath., helvét és zsidó elemi iskolával.

4 A kath. egyház tartozik a fehérvári káptalanhoz. Filiái: Felső-Körtvélyes,