Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Kállay István: Az 1704. januári székesfehérvári kongresszus

polgárság úgy határozott, hogy ha a kurucok a Dunántúlra jönnek és a várost megtámadják, védeni fogják magukat. Erről Budán Pfeffershoven tábornokot és az udvari haditanácsot értesítik."

2 A tanács utasította a bírót, hogy éjjel ne nyissa ki a városkaput, mert az ,,a rebellisek miatt veszélyes".

23 Az 1703. december 17-én kelt királyi leiratot — melyet a megye is megkapott — a városi tanácsülésen nem hirdették ki. A leirat tudtul adta, hogy a „Rákóczi lázadás" ellen felkelést szerveznek, ehhez Fehérvár és a megye 60 legényt adjon. Ennek fejében az adót és hátralékot elengedik.

24 A decemberi ülésen viszont felolvasták a nádor leiratát, hogy a város 11 hajdút állítson ki és küldjön Pozsonyba.

25 Ez azonban nem történt meg. Ezt követően egymást kergetik az események. A következő — december 29-i — tanácsülés az október 20-i tumultusban elkövetett emberölési ügyben a tettest, Borbély Istvánt hallgatta ki.

2l> A december 31-i ülés, melyen a bírón kívül négy tanácsos volt jelen,

2

' egyetlen napirendje ,,a közelgő kuruc veszély". A magyar nemzetből egyesek kijelentették, hogy „addig védik magukat, míg a kurucok jönnek". Az ülés úgy döntött, hogy a további teendők eldöntésére az összes polgárt összehívják. 1704. január 2-án újból összeült a városházán a bíró és öt tanácsos. Megkérdezték a megjelent német és magyar polgárságot, hogy védjék-e magukat a kurucokkal szemben. A magyar polgárok — különösen a külvárosiak — kijelentették: javaikat megvédik, a kurucok ellen nem fognak fegyvert.

28 Másnap, 1704. január 3-án már nem tanácsülést, hanem kongresszust (Congress) tartottak a harmincadhivatalban. Ezen jelen volt Vánosy Lőrinc harmincados, Retl János Frigyes harmincadellenőr, az összes városban lakó nemes, valamint a német és a magyar polgárság. Űjból elővették a kérdést: mitévő legyen a város a — hír szerint — közelgő kurucokkal szemben, fegyvert fogjanak-e vagy hódoljanak meg előttük? A kongresszus úgy határozott, hogy a város nevében Schmidt Mátyás városi jegyzőt, a megye és a nemes urak nevében már fentebb említett Kolosváry Mihály szolgabírót küldik Savoyai Jenőhöz azzal az üzenettel, hogy a várfal lerombolása miatt nem tudják védeni magukat. A harcra hajlandók lennének, ha elegendő reményük és esélyük lenne. Ellenkező esetben engedélyt kérnek a kurucok előtti meghódolásra. Az ülés után, mikor a városi jegyző a bírótól, a magyar Parraghy Andrástól, passzust kért, — „nem tudni milyen okból" (írja a jegyzőkönyv) — azt nem kapta meg. így utazását felfüggesztette.

29 A következő napon — január 4-én Kolosváry lemondta a pozsonyi utazást. A város előző napi közönsége újból összegyűlt a harmincadosnál, a „szemmelláthatólag valóságos veszély" miatt. Az újabb kongresszus úgy határozott, hogy Schmidt Mátyás jegyző a polgárság, Schinigin Mihály városi tanácsos pedig a nemes urak nevében mégis menjen Pozsonyba Savoyai Jenő herceghez. A bejegyzés szerint még aznap el is indultak, messzire azonban már nem juthattak:

10 1704. január 7-én újból összeült a kongresszus a harmincados hivatalban. A magyar nemzet követelte a kurucok előtti meghódolást. A forrás szerint ,,a hű és jóindulatú" németek a javaslat miatt dühöngtek. A kongresszus, mivel Károlyi kuruc tábornok — az elterjedt hírek szerint — már átkelt a Dunán, küldöttséget menesztett hozzá Pápára. Tagjai: Naczkel káplán (a „Vörös Pap"), Hiemer Mihály tanácsos és még két tanácsos. A következő nap, 8-án, valóban el is utaztak. Pápáról 14-én tértek haza, Károlyi protekciójával a zsebükben.

31 Két nap múlva, 16-án, vonultak be a kurucok a városba.

32