Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

5. A község eredeti telepítése, összetétele: Schwarzwald-ból valók, morvák és magyarok.

2 6. Nyomtatott iratokból vagy egyéb nevezetességekből a régi időkről nem tudunk meg semmit. Emlékiratok sem találhatók törzsnemzetségnévről, mert a szokásos hazai német nyelvet beszélik. 7. A község határában találhatók puszták, nádasok, szántóföld, legelők és haraszt, erdőségek. A határjelek: Puszta-Eszény felől egy csárda, Puszta-Mecsér felől egy tisztviselőház és egy malom, Nagy-Gyón puszta felől egy csárda, egy malom és egy vadászház, Kis-Gyón-puszta felől csak egy vadászház, amely egészen elrejtve az erődben fekszik. A községben vannak kertek, szőlők, bőségben gödrös helyek, csipkés hegyek, mocsaras területek és források, egy folyó, amelyet Gajdnak hívnak, és Puszta-Mecsér Nagy-Gyón és Eszény mellett folyik. A határkönyv szerint a topográfiai határ különböző dűlőkre oszlik: Község-dűlő, Felső-Fogadó-dűlő, Kis Isztimér község-dűlő, Országút-dűlő, Kisrét-dűlő, Káposztás-dűlő, Középosztásdűlő, Pörös-dűlő, Macskaárok-dűlő, Palotaút-dűlő, Középső-dűlő, Buzogh-dűlő, Kukorica-dűlő, Szegletföld-dűlő, Kisdomb-dűlő, Koccantás-dűlő, Lankáskertek-dűlő, Lovaglóiskola-dűlő, Kiskoccantó-dűlő, Burogh-dűlő, Sár- és Közép-Berek-dűlő, Királyszállás-dűlő, ötfivér-dűlő, Mélyárok-dűlő, Kásaföld-dűlő, Állatkert- Jókedvés Pirosrét-dűlő, Tótrét-dűlő, Vidámrét-dűlő, Botozásrét-dűlő, Eszényi község-dűlő. Malomrét-dűlő, Pirosrétmező-dűlő, Pirosrét-dűlő, Egyenlítő-dűlő, Zsidómező-dűlő, Eszeny-dűlő, Csernyei úti-dűlő, Kisföld-dűlő, Szőllőskert-dűlő, Malomút-dűlő, Kismalomút-dűlő, Kijeié-dűlő, Csurgói Haraszt-dűlő. Burog-Erdő község nagyon mély sziklás árok, a Burogh árokra való kilátás nagyon figyelemreméltó, szinte hasonló egy svájci tájhoz, a romantikus látvány miatt sok ember látogatja. Isztimér magaslaton fekszik, határolja Balinka, Csurgó, Guth-Tamási, Kuti és Inota. Az isztiméri templom'

1 falai közelében van egy régi rom, amiről azt állítják, hogy régi falai bizonyára egy ősi templom maradványai, és a török háborúk idején semmisült meg. Mivel semmi több közérdekű földrajzi közlemény a községet illetően jelenteni való nincs, azért ez a jelentés bezáratik. Isztimér, 1865. február 1. Láng jegyző Mathias Sumser (?) biró Jegyzetek 1 Nagy Lajos 1193-ig vezeti vissza Isztimér keletkezését és nevének eredetét FMTÉ 6_. 262.) Kezdetben a csókakői uradalom része volt, majd a Rozgonyiak, később az Újlakiak, végül a Morék palotai uradalmához tartozott. A török uralom után a Zichy grófok szerezték meg. 2 Isztimér volt Zichy István első német telepítése. 1751-ben a Veszprém megyei Bánkból és Teszérből, 1752-ben Felső Gaal, Baja, Gyerőth, Hidegkút, Márko, Oszlop és Olaszfalu helységekből jöttek telepesek. :! Római katolikus plébániatemploma 1653-ban épült (Genthon, 197.). Károly is említi a mai templom mögötti régi templomromokat, melyeket a nép „a vörös barátokénak" tart, holott Károly szerint „semmiféle szerzet nem bírta azt soha" (Károly IV: 254—255.). 43. Iváncsa 1. Fejér megyébe, budapesti kerületbe, bicskei járásba kebelezett, Martonvásárott székelő főszolgabírósághoz tartozó Iváncsa puszta körülményes leírása. 2. Helységünknek kétféle neve van, úgy mint Iváncsa és Ivánfalva, ezek közt csak ritkán hallható elnevezés az utóbbi, általános pedig az első név. Iváncsa közbirtokossági hely,

1 s hajdan a szomszéd baracskai összes vérrokonság tulajdona volt, talán ezek közül valaha valami Iván nevűé. De minthogy még ezelőtt 100 évvel is csak pár családból és pásztorgunyhóból állott e puszta, kicsinységénél fogva nem nyert az egészet kifejező Ivánfalva nevet, hanem csak kicsinyítő raggal kapcsolt Ivánka vagy Iváncsa elnevezést (példának okáért folyó folyóka vagy folyócska, avagy Baracs, Baracska helységnevek.). 3. Helységünknek a legrégibb emlékezetek szerint mindig Iváncsa neve volt. 4. Pusztánk megalakulása és elnevezése említtetik a 17. században circa 1640. évben.

2 5. A letelepülés és népesedés ezen helyre az ország különbfelébb vidékeiről, de különösen és leginkább a szomszéd Baracskáról történt.1