Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

c) Külmajor

10 Vám pusztától észak felé eső s csinos épületekkel ellátott major, birkatenyésztéssel és földmívelési gazdálkodással. E majornak 1824. év táján egy ott szolgálatban volt tót cseléd valami okból Nyedám csúfnevet adott, amiért az akkori uradalmi tiszt által több pálcaveréssel meg is fenyíttetett, azonban azóta a csúfnév él a nép ajkán, s csupán e néven nevezi. d) Dádi határ: Kis Dád pusztával határos dülőbeli szántóföldek. e) Szőlősarki: a várni szőlők sarkánál levő szántóföldek.

11 f) Első, Második, Harmadik, Negyedik, ötödik, Hatodik, Hetedik, Nyolcadik nevekkel megkülönböztetett szántóföldi dűlők. g) Vaskapu: Vám pusztán keresztül Ozora felé vezető, hajdan oly szoros út a dombról le a völgyig párszáz lépésnyire hosszan lenyúlva, hogy csupán egy kocsi fér el rajta. 1810. év körül azonban gróf Schmideg akkor Igar és Kis Dád haszonbérlője intézkedése folytán Fejér és Tolna megyék közös erejével kiszélesíttetett, ma már 6 öl szélességű. h) Csillag: több ágakra oszló hegy, most szőlővel beültetve, Igar helység lakossága által míveltetik. i) Gyeptörés: hajdan kaszáló, ma szántóföldnek használtatik. k) Sárrét: hajdan tömérdek nádat termett bozótság, a Sió vízszabályozása által azonban ma teljesen száraz, turjányos hely. 1) Sziget: a Sárrét közepén emelkedett hely, ahol a régi időben széna termett, a víztől menten, ma legelő és szántóföld, m) Simontornyai határi dülő: Simontornya mezőváros határánál, attól nyugat felé eső kaszálórét. n) Galástya: hajdan várat emleget e helyen lenni, úgynevezett Galástya

lJ t'árat, azonban az ott néha található tűzköves puskákhoz való tüziköveken kívül, ennek semmi nyoma sem látszik, semmiféle építkezési maradvány nem találtatván ott, csupán ennek déli részén levő térben tömérdek cserép hamvveder, melyek kétujjnyi vastagok és hamuval teltek. Apróbb cseréppohár alakúak kilencenként is találtatnak a földbe elásva egymás mellett, melyek égetett földdel s kevés hamuval vannak megtömve. Találtatnak itt még az úgynevezett örökké égő mécsek is, szinte cserépből, és a szarvasmarhaszarvhoz hasonló minőségű, de csak egy águ szarvdarabok. Hír szerint ezen hegyben van egy pince, melyben sok kád arany, ezüst és fegyver van eltéve a törökök által, amiért 1825. év táján egy várni uradalmi tiszt által itt ásatások is történtek, mely azonban rozsdás vasdarabokon és cserepeken kívül mit sem eredményezett. o) Régi lucernavár: hajdan lucernatermő hely, ma azonban gabonaterméshez míveltetik. III. Kis Dád puszta 1. Kis Dád puszta

13 is Fejér megyének sármelléki alsójárásában fekvő Igar helységhez tartozik, s így székhelye Székesfejérvár. 2. Kis Dád pusztának a köznép közt csupán Rongyos Dád neve él azon időtől fogva, mióta az ott volt, több használat nélküli épületek 1810. év körül rongyollásnak vagy pusztulásnak hagyattak. 3. E Kis Dád puszta 1848. évig Kis Vám pusztának neveztetett, sőt Fejér megye hivatalosan mindig csupán e néven ismerte, annyival is inkább, mivel e puszta, a mellette keletre fekvő Vám vagy Nagy Vám pusztából kihasítva ajándékoztatott a 18. század közepe táján egy táncért gróf Zichy Ferenc akkori nagyvámi birtokos által igari volt birtokos Farádi Vörös Ignác nejének,

1

'' tulajdonképpen pedig azon tánckor ennfek méhében volt Farádi Vörös Ferencnek, s az azóta az igari urasági birtokhoz van csatolva. 4. E puszta Kis Vám és Rongyos Dád neve 1740 körül említtetik, Kis Dád néven pedig 1849. év óta használtatik hivatalosan, hogy a Rongyos-Dád név elenyésszék és Kis Dád neve jöjjön divatba. 5. Csupán a szükséges cselédség lakik benne jelenleg. 6. A név eredetét illető adatok a 2. 3. és 4. pont alatt láthatók. 7. Kis-Dád puszta határában lévő topográfiai nevek: a) Csillagvölgy, a nagyvámi határban levő Csillag hegy mellett nyugat felé eső hosszú völgy. b) Felső dűlő: a határnak észak felé eső részén eső felső dűlő. c) Közép dűlő: a Felső dűlőből dél felé eső dűlő. d) Majori vagy Alsó dülő: a Közép dűlőtől dél felé, a pusztabeli épületek melletti szántóföldek.