Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Jenei Károly: Fejér megye a Rákóczi-szabadságharc idején

akik a várba bemenekülni nem tudtak, kardélre hányatta. A vár helyőrsége a várból kitört, de Bottyán véres harcban visszaverte őket. Bottyán János még aznap Tácról a történteket Rákóczinak jelentette.''" Károlyi Sándort szintén értesítette, akivel azt is közölte, hogy „Fejérvárban kevés széna és abrakbéli provízió és más élés iránt is hiány vagyon: azt is bloquádában hagytam."

1

'

1 A város körülzárása miatt Gugkel ezredes, katonai parancsnok február 26-án reggel azokat az asszonyokat, akiknek az urai a kurucokkal tartottak, gyermekeikkel együtt a várból kiűzte.

1

'

2 Megtorlásul a kurucok a blokádot március végén még jobban megszigorították. 1706 tavaszán Losonczy Farkas János alispán vezetésével már működött a kuruc vármegye is. Hatásköre a Mezőföldre, Fejér megyének a Sárvizén túl fekvő déli falvaira terjedt ki. E terület lakosai március 1-én biztonságuk érdekében azt kérték a fejedelemtől, hogy védelmükre jó gyalog miliciát küldjön és ne lovasokat, akik képesek megoltalmazni a vidéket a Tolnából becsapó „dühös rácokkal szemben". ,,,A fejedelem iránti hűségből hadait minden úton-módon erejükön felül is segíteni fogják.

63 A fegyverszünet kihirdetése után, május 8-tól június végéig csendesebb s nyugodtabb napok köszöntöttek a megyére és a városra. A kurucok május 7-én 70 Ft váltság ellenében a fehérvári jezsuitáknak öt napot engedélyeztek szőlőik megmunkálására. A rendház főnöke élve az engedélylyel, néhány munkással kiment a szőlőhegyre és a munkákat 20—25 pákozdi munkással elvégeztette.

6

'' A fegyverszünet alatt a labanc vármegye nagy megdöbbenésére Karlóczy Imre szolgabíró és Kemenczey Péter megyei biztos a várat elhagyta és a kuruc vármegyéhez csatlakozott. Kemenczey minden írásbeli dokumentumot magával vitt.

65 A két megyei funkcionárius eltávozása nem volt egyedülálló eset. A nyár folyamán 100 hajdú ment ki a várból, akiknek a felfegyverzésére Eszterházy Antal a fejedelemtől kért segítséget. 1706 őszén a kuruc portyázások megélénkültek. Szekeres István ezereskapitány portyázó csapata szeptember 8-án a Budai kapun kívül a felügyelet nélkül legelésző marhacsordát elhajtotta. Nádasdy szeptember 17-én megtorlásul gyalogsággal, lovassággal és két ágyúval Csalára vonult ki, ott a kuruc gyalogságot meglepte és szétverte, majd Pákozdot kifosztotta. Nádasdy a magával hozott kuruc foglyokkal kegyetlenül bánt és egy darab kenyeret sem engedett nekik adni. Domokos Ferenc kapitány, a palotai vár parancsnoka, a történtekről értesülve, levélben megfeddte Nádasdyt, hogy „még a pogány sem teszi azt, hogy rabjait éhen ölje meg." Nádasdy válasza kihívó volt. „Nem törődik vele, ha a rabságba esett kurucok mind éhen halnak, neki sem engedik meg, hogy kenyeret és búzát vigyen be a várba." Nádasdy végül mégis két fogoly kurucot a többiek kezességére kiengedett, hogy a falukon koldulással megszerezzék a maguk és társaik kenyerét. Domokos Ferenc kapitány egy lovat és taligát vett nekik, s azon hordták be a kenyeret rab társaiknak.

66 Pálffy János 1706. október 31-én ismét megsegítette a várost. Esztergom ostromától Pátkán át érkezett 1200 emberével Székesfehérvárra. Mivel Pátkát teljesen üresen találta, azt feldúlta. Pátka és még nyolc környező falu feltalálható gabonáját pedig a székesfehérvári őrség ellátására a városba beszállíttatta.

6

' Az éhség Fehérváron már igen nagy volt. Az ellátási gondokat csak növelte a katonaság létszámának állandó emelkedése. A kurucok a pákozdi veszedelemért megfizettek. A szőlőhegyen 1706 októberében maguk szüreteltek. 1706. november 9-án pedig a szőlőhegyen