Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Dani Lukács: A Dunai Vasmű első évtizede 1950 – 1960.

tását a Dunai Vasmű építésével, jövőjével kapcsolatban is. Az 1953 júniusi határozat végrehajtásában erősen érdekelt beruházáson nemcsak az iparosítás mérsékléséből adódó gondok, hanem a végrehajtás, illetve végrehajtatás következetlenségeiből származó ellentmondások még külön problémát jelentettek. A nehézipari beruházások csökkentése ellenére pl. indokoltan befejezést nyert a magas készültségi fokot elért első 700 köbméteres nagykohó. Átadására 1954. február 28-án került sor. A szocialista problémák előtérbe kerülése ellenére ugyanakkor 1021 lakás építése maradt félbe. Közülük mintegy 370 lakásnak a műszaki készültségi foka 80—98%-os volt, és többe került az állagmegóvásuk, mint a befejezésük. Az 1954. évi kongresszusi versenyben mind a vasmű működő üzemeinek dolgozói, mind a csökkent létszámú építőipari dolgozók körében jelentős munkasikerek születtek. A pártkongresszus helyi küldöttei eredményes munkáról adtak számot, jelezve a beruházás sorsával összefüggő és helyi dolgozókat foglalkoztató problémákat is. A kongresszusi verseny folytatását jelentő alkotmány-ünnepi felajánlások mellett fontos létesítmény átadása szerepelt. Az acélmű martin-kemencéjéből az ünnep tiszteletére az első acél csapolására került sor. Az első két Siemens—Martin-kemencét 1956-ban egy harmadik követte. A csökkentett ütemű építés keretében adták át 1953-ban az erőmű 2, 1954-ben ismét 2, majd 1955-ben 3 újabb gépegységét. 1956 nyarának elején a kokszolómű, nyár végén pedig az ércelőkészítő- és tömörítőmű kezdte meg a termelést. A nyomda (1954), a patyolat (1955), a Béke étterem és üzletház (1955), valamint az Arany Csillag Szálló (1954) átadásával újabb ipari, kereskedelmi és vendéglátó egységek kezdték meg működésüket. Félévtizedes munka eredményeként több mint 28 ezer lakosú, országos jelentőségű iparral rendelkező város keletkezett a korábban alig ismert Duna menti község helyén. A város tanácsának tevékenysége is átalakult. Az első esztendőkre jellemző kiszolgáló (elsődlegesen igazgatási) feladatokhoz hatalmi funkciók párosultak, miután 1954 őszén a tanácsválasztás eredményeként a feladatkörben addig adódó ideiglenességet felszámolták. Az 1956 őszén kirobbant ellenforradalmi lázadást követően, néhányhetes megtorpanás után, nemcsak a termelés vált folyamatossá, hanem létrejöttek a politikai konszolidáció feltételei is. November hónapban megtörtént a párt újjászervezése. December elején a szocializmushoz hű karhatalom szerveződött honvédtisztekből és üzemi dolgozókból. Helyreállt a proletár államhatalom, a városi tanács a fegyveres lázadás leverését követően megkezdte munkáját. A politikai konszolidálódás kedvező hatással volt a termelés alakulására. A Dunai Vasmű nagyolvasztója január végén már megközelítette az 1956. október 15-i termelési szintet. A martinacélmű pedig 1957. január 21-én elérte az ellenforradalom előtti csapolás mennyiségét. Hasonlóan alakult a helyzet a többi gyáregységnél is. Jellemző, hogy a Dunai Vasmű 1957 február havi tervét 100,3%-ra teljesítette. 1957 tavaszán tisztázódtak a vasmű jövőjével kapcsolatos kérdések. A Munkás Paraszt Forradalmi Kormány a vasmű további építése mellett foglalt állást, figyelembe véve az ország adott gazdasági helyzetét, de a szocialista építőmunka távolabbi perspektíváit is. Az állásfoglalások nyomán nemcsak a város politikai, közigazgatási jelentősége nőtt azzal, hogy