Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - A Szabadegyházai Szeszgyár története 1919 – 1972. (Írták: Berkes Sándorné, Farkas Gábor, Horváth György, Nagypataki Imre, Orbán Béla)

á kikötéssel, hogy a szakmunkásvizsga letétele után a szeszgyárban dolgoznak tovább. Az utóbbi évek megnövekedett termelése következtében fokozódott a vállalat vízigénye is, melynek kielégítésére 2 db artézi kutat fúrtak, ezek engedélyezett együttes vízhozama 1100 liter/perc. A vízigény fokozódása mellett gőzenergia többletigény is jelentkezett, mivel a BW-kazán, az ideiglenesen üzemeltetett mozdonykazán és a Cornwall-kazán együttes gőztermelése nem elégítette ki a szükségletet. A termelésnek így igazodnia kellett a meglevő gőztermelő-kapacitáshoz. Ennélfogva a szesztermelésben jelentős előrehaladásról az előző időszakhoz képest nem is lehett szó. A takarmányélesztő-termelés felfutását az tette lehetővé, hogy más gőzfogyasztó egységek (a butanol-aceton-finomító üzem, mosléksűrítés) leálltak. Az 1963. évi finomszesztermelés 44 112 abs.hl, a takarmányélesztőtermelés pedig 5889 q volt. A gyár műszaki kollektívája ebben az évben dolgozta ki a moslék-bázisú torulaélesztő-gyártás üzemi méretű gyártástechnológiáját, a kísérleti adatok birtokában saját hatáskörében elkészítette a torulaélesztőüzem segédberendezéseinek terveit a technológiai folyamat terveivel együtt és elvégezték a szükséges szerelési munkákat. A már kialakított technológiai vonal igénybevételével a moslékbázisú torulaélesztőgyártást kiterjesztették melasz-bázisra is. Utóbbi feladatok megoldásával lehetővé vált a szeszgyártás során keletkezett hígmoslék felhasználása, melyből értékes takarmányélesztőt nyertek ki a torula utilis major és a Candida tropicalis vadélesztőtörzsek alkalmazásával, amelyek a szeszmoslék szerves tápanyagait hasznosítani tudják. Az üzemi méretű torula takarmányélesztő-gyártás kidolgozásának birtokában a vállalat országos viszonylatban élen járt a takarmányélesztő mennyiségi és minőségi előállításában, jelentős mértékben hozzájárulva az ország takarmányfehérjehiányának csökkentéséhez. A torula takarmányélesztő-gyártás keretében elkezdődött a vállalatvezetőség 1962-ben kitűzött programjának megvalósítása, amely célul tűzte ki a nem termelő üzemrészek és berendezések hasznosítását, ill. a termelésbe történő beállását. A torulaüzem a használaton kívül álló butanolerjesztőüzemben létesült és kiszolgáló berendezéseinek egy jelentős részét is hasznosította. A vállalat saját tervezésben és kivitelezésben elkészítette a szeszüzemi finomítóoszlop korszerűsítését, ezzel lehetővé tette, hogy az átlagos napi szesztermelési kapacitás mintegy 10—15 abs.hl szesszel növekedett, az eddigi 175 helyett tehát 185—190 abs.hl volt a napi kapacitás. A finomoszlop átépítése következtében az exportminőségű finomszesz termelése lényegesen nagyobb arányokban is biztonságossá vált, ugyanakkor csökkent az alacsonyabb értékű elő- és utópárlat aránya is. Ebben az évben átadásra került 2 db 2X2 és fél szobás ikerház, ezzel a vállalat igyekezett megteremteni a stabil műszaki kollektívája létrehozásához szükséges lakásfeltételeket. Ugyanekkor a községi tanács vb-től egy hatlakásos épületet vett bérbe a vállalat, azt teljesen felújította és a dolgozóknak utalta ki lakáskörülményeik javítására. Az élelmezésügyi miniszterhelyettes, a Polgári Törvénykönyv 32., ill. 38. §-a, a Gazdasági Bizottság 10.145/1963. sz. határozata, valamint az Állami Iparvállalatok és Iparirányító Szervek egyes szervezeti kérdéseiről szóló 2/1963. (I. 2.) Korm. sz. rendelet alapján 1963. július 1-i hatállyal a