Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Jenei Károly: A székesfehérvári Könnyűfémmű története 1941 – 1946.

A hosszú huzavona, mely a Könnyűfémmű sorsa kérdésében folyt, áldatlan helyzetet teremtett, melynek terhét főként a munkásság érezte. A budapesti igazgatóság elsősorban ajkai üzemei dolgozóinak az ellátásával törődött. A székesfehérvári gyár alkalmazottai ellátás szempontjából háttérbe szorultak. Csak az üzemi bizottság fáradozásainak volt elsősorban köszönhető, hogy a Könnyűfémmű dolgozói az inflációs idők nehézségeit átvészelték. Az üzemi bizottság beszerzési csoportot létesített, mely a legfontosabb közszükségleti cikkek biztosításáról gondoskodott. A vidéki beszerzési utakra az üzemi bizottság teherautót eszközölt ki az igazgatóságtól/''

1 Időnkint a központ is enyhített a dolgozók súlyos közellátási helyzetén. 1945 nyarán a székesfehérvári gyártelep tárolt hulladékalumíniumot egy budapesti vállalattal 150 db sertésért és 50 db vágómarháért elcserélte. A csereüzlet révén legalábbis átmenetileg sikerült a két ajkai gyár és a Könnyűfémmű étkezdéinek húsellátását biztosítani/

5 Lényegében 1945 szeptemberében kezdődött meg a hengermű gépi berendezésének a leszerelése. Mivel azonban a munkát sem az iparügyi Minisztérium, sem a Szovjetunió illetékes szervei nem sürgették, a munka meglehetősen vontatottan folyt. A határozatlanság így annak a véleménynek adott tápot, hogy a gépi berendezés elszállítása nem látszik biztosnak. Csak erősítette ezt a nézetet Malinkov szovjet ezredes 1945. szeptember 27-i székesfehérvári látogatása, aki olyan utasítást adott a helyszínen, hogy a nehéz gépegységeket egyelőre ne mozdítsák meg. De a kisebb, leszerelt gépek becsomagolására sem adott határidőt/

6 A kisebb gépegységek feltűnő lassúsággal végzett leszerelése október 1-től 1946 január végéig tartott, bár a munka gyorsítására az Iparügyi Minisztérium 1945. november 25-én megbízta Esztergály Ferencet a leszerelés felelős vezetésével/

7 A Könnyűfémmű sorsa 1946. január 30-án kedvező fordulatot vett, amikor a Gazdasági Főtanács elrendelte, hogy a Magyar Bauxitbánya Rt. igazgatósága a német érdekeltséget képviselő 33,3%-ot kitevő részvényállományt, a potsdami szerződés értelmében a Szovjetuniónak adta át. A székesfehérvári gyár gépi berendezésének a leszerelése ezzel aktualitását elvesztette.

48 A döntő fordulat után az Iparügyi Minisztérium képviselői, valamint a Magyar Bauxitbánya Rt. vezetői és a szovjet kiküldöttek között 1945 februárjában megindultak a tárgyalások, melyek eredményeként április 8-án a Szovjetunió és a magyar kormány között a magyar—német érdekeltségű vállalatok átalakítása ügyében egyezmény jött létre/

9 Az egyezmény megkötése után 1946. április 9-én a Magyar Bauxitbánya Rt. igazgatósága a székesfehérvári gyár üzemvezetőségét értesítette, hogy Láng Jenő főmérnököt a hengermű üzembe helyezésével kapcsolatos műszaki munkálatok irányítására és ellenőrzésére Székesfehérvárra küldte.

50 A budapesti igazgatóság június 15-én kinevezte a Könnyűfémmű részlegvezetőit. A székesfehérvári üzem vezetésével Éder Ernőt bízták meg. Az adminisztrációs és IKART-ügyek vezetője Vajk Péter kohómérnök lett. A laboratórium és a revízió élére Sáfár László kohómérnök került. Az öntöde vezetését Kóder Frigyes kohómérnök, a prés- és húzómű irányítását pedig Karácsonyi Imre mérnök vette át. A hengermű és kovácsműhely vezetői állását egyelőre nem töltötték be. Az alkalmazotti létszám 1946 júniusában 248 főre emelkedett.

51 Az üzemi bizottság és az új üzemvezetőség a ked-