Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Farkas Gábor: A vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár RT. székesfehérvári üzeme az alapítástól az államosításig 1939 – 1948.

A gyárból a készáru nagyobb részét sem vitték el. 8-án hajnalban Bordás százados azzal nyugtatja a gyári vezetőséget, hogyha járművei lesznek, a készletet okvetlenül elszállítja. A robbantási terv híre eljutott a részvénytársasághoz, Budapestre is. Futár útján 12-én hozták a vezetőség állásfoglalását: „Mindenképpen meg kell akadályozni a robbantást." Arra is utasítást küldenek, hogy a bénítás során leszerelt részeket vigyék el a gyár területéről, mert ha a németek azt megtalálják, elkerülhetetlen a robbantás. Tanácsolják, a leszerelt részeket gyorsan vigyék el más raktárakba, onnan pedig sürgősen Magyaróvárra. Valamennyi gépre írják rá németül: bénítva (Gelámt). A részvénytársaság abban is döntött, hogy a Magyaróvárra került gépeket és az anyagot a helyszínen állítsák be a termelésbe, és akadályozzák meg a gépek kivitelét Németországba. Óvatosságra inti a magyaróváriakat, hogy a szabotázs vádját ne vonják magukra, azt kerüljék el. Tehát látszólag kezdjenek meg bizonyos bénítási, leszerelési akciókat, s majd csak történik Magyaróváron is olyasmi, mint Székesfehérváron, hogy az események alakulása folytán sem robbantásra, sem teljes kiürítésre nem kerülhet sor. A front úgy látszott Székesfehérvár alatt megmerevedik. Bartha vezérőrnagy 12-én utasítást adott ki, hogy a Vadásztölténygyár ismét kezdje meg a termelést, mert a frontnak égető szüksége van a gyár termékeire. Ekkor azonban a termelés feltételei már nem voltak meg. Nincs műszaki gárda, nincs vezetőség, de főképpen nem lehetett volna a termelést szakmunkások hiánya miatt megkezdeni. Nem kívánta a termelést a részvénytársaság sem. December 12-én hivatalosan is leállították a rendeléseket, megjegyezve, hogy az rt. tétényi és székesfehérvári üzeme nem dolgozik.

11 Havasi távozásával felelős vezető nem maradt a gyárban. A Budapesten székelő részvénytársasággal a kapcsolat megszakadt. December 12-én Bicskén keresztül megérkezett a részvénytársaság embere a gyárba, aki felmérte a polgári lakosság fosztogatásának mértékét, és megállapította, hogy a gépek közül csak az a kevés hiányzik, amelyeket a gyári vezetőség utasítására vittek el Magyaróvárra. A Deutsche Industrie Kommission (DIKO) a gyors szovjet előrenyomulás következtében nem tudta a kiürítést végrehajtani. Amikor világossá vált, hogy a Margit-védelmi állás előtt a szovjet csapatoknak erőátcsoportosításra van szükségük, és ezáltal Székesfehérvár elestére néhány napon belül nem lehet számítani, megkezdték a gépek elszállítását a gyárból, illetve a tervezett robbantások végrehajtását. Zsoldos zászlós alakulata felrobbantotta például a gyutacsraktárt. December 11-én a gyárban maradt főkertész és egy portás a robbantások megakadályozása miatt felkereste a magyar katonai hatóságot. Közismert volt ugyanis, hogy a magyar katonai hatóságok sem kívánták a gyár elpusztítását. A vezetők nélküli üzem megmentésén két egyszerű munkásember fáradozott. Szabó vezérkari alezredes, az Iparügyi Minisztéripum 17/a osztálya vezetőhelyettese, valamint Bartha vezérőrnagy, a 9. csoport főnöke kiadott egy utasítást, amely szerint a gyárat robbantani nem szabad, mert a bénítást már elvégezték. Köztudott volt, hogy nem történt meg a bénítás. A németek nem is vették figyelembe a magasrangú magyar katonatisztek utasítását. Bár ők hangoztatták, hogy Székely ezredes is így egyezett meg a DIKO embereivel. Kizárólag a bénítás során leszerelt alkatrészek elszállítását, illetve azok megsemmisítését engedélyez-