Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Farkas Gábor: A vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár RT. székesfehérvári üzeme az alapítástól az államosításig 1939 – 1948.

helynek, ahol — mint mondották — ők biztosítottak helyet az anyagnak és a gépeknek. A vegyesbizottság segítségét is csak a vagonok megszerzésében igénylik. Közlik, hogy a géppark 70, az anyag 50 vagonba szállítható el. A vegyesbizottság meg is ígérte a segítséget. Helms német alezredes közölte, hogy a kiürítést azonnal kezdjék meg. Ehhez 120 vagont, 10 teherautót tud biztosítani. A bevagonírozást azonban a város pályaudvarán nem tudják elvégezni, így Moha rakodót választották ki erre a célra. A részvénytársaság kiküldöttei megnyugodtak, hogy bénításra nem kerül sor, hiszen valamennyi gépet elszállítják. Szamer tábornok még e napon, Balogh Kovács főmérnökkel a hadtestparancsnokságot kereste fel, hogy Kiss altábornagytól, valamint Somoskői alezredestől a hadihelyzetről érdeklődjék. A parancsnokságot azonban nem találták meg, mert az Hajmáskérre tette át székhelyét Székesfehérvárról. Ezután a kerületi parancsnokságra hajtottak, hogy az igényelt felvilágosítást megkapják. Azonban a kerületi parancsnok is eltávozott a városból; helyettese, Paksy tábornok még itt volt, de éppen indult a városból, amikor Balogh Kovács főmérnök a helyzet ismertetését kérte tőle. A tábornok enerváltan viselkedett; nem is engedte végigmondani a főmérnöknek a mondanivalót, gyorsan rávágta, hogy éppen indul a parancsnok után, rá ne is számítsanak. Jellemző még az is ezeknek a napoknak a zavartságára, hogy az autóból még kiszólt; „miért jöttek éppen hozzá ilyen kérdésekkel, hisz ő semmiről sem tud, és ilyen kérdéseket rá nem bíznak." Ezután Schreiner igazgató az üzemi bénítást és kiürítést Balogh Kovácsra hagyta azzal, hogy saját belátása szerint cselekedjék, de azért figyelje a németek szándékát is. Megígérte, hogy 9-én még leutazik Székesfehérvárra, miután Budapesten tájékozódik a dunántúli hadihelyzetről. A részvénytársaság vezetői tisztán láttak. Tudták, hogy a székesfehérvári és nagytétényi üzemeire éppen hadijellcgüknél fogva a németeknek szükségük van, és mindent megtesznek azért, hogy elszállítsák a gépeket. Ök azonban csak azt ellenzik, hogy a vagonokat ne Németországba vigyék, hanem az ország nyugati térületére. A december 7-i üzemi értekezleten megállapították, hogy a munka folytatása igen nagy nehézségekbe ütközik. A város ugyanis a legteljesebb ostromállapot képét nyújtotta. E naptól kezdve szovjet harci repülők már állandóan a város légterében tartózkodtak. A munkásoknak legalább fele nem is jelent meg a gyárban. A jelenlevők között pedig ideges hangulat uralkodott. Ennek a következménye lehetett, hogy délelőtt folyamán a gyutacsüzemben robbanás történt. A kevés munkaerő és a fokozódó ideges hangulat hatására a főmérnök kérte Szammer alezredest, hogy szerezze meg a hadtestparancsnokság hozzájárulását ahhoz, hogy a robbanó üzemi rész leállhasson. Havasi főművezető az éjszakai műszakot leállította, és úgy intézkedett, hogy velük pótolja a hiányzó munkaerőt. Meg kell jegyezni, hogy ezekben a napokban a gyári munkások közül naponta 500 fő vett részt a város körüli védelmi munkákban. A kora délutáni órákban ellenőrizhetetlen forrásból származó hírek — a közeledő fronthelyzetről — terjedtek el a dolgozók körében. A gyári vezetőség 3 órakor ismét összeült, hogy a nappali műszak befejezése előtt a termelés folytatásáról, vagy a leállásról tanácskozzék. Eközben a hadtestparancsnokságról Borosnyai alezredes parancsa is megérkezett: ,,a termelést folytatni kell."