Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

fene", Boldizsár azonban gőgjében még most sem látja be sorsának balra fordulását. A hetedik jelenetben még egy pillanatra elveszti reményét Cyrus, Arbaces egy jelenettel később Cambyses halálhírét kelti. A nyolcadik jelenet a megodás kezdete. Gobriás hozza hírül, hogy a palota körül nagy lárma, csata kerekedett. Cyrus még mindig fiát siratja. Boldizsár Gobriastól kér segítséget, aki még most sem árulja el, hogy részese az összeesküvésnek, csak a megjelenő Arbaces tárja fel az igazságot: Gobriás egy követ fújt Ottanesszel, s már meg is jelenik Ottanes, hogy elfogassa Boldizsárt. Cambyses is bejön a színpadra, Cyrus további aggodalma tehát indokolatlan. Az utolsó jelenetben minden megoldódik. Kiderül, hogy a pártolkodók Boldizsárt felkoncolták. A befejezés értékét emeli, hogy Chaldaea trónját előbb Dárius fogja megkapni, s csak három esztendő múlva lesz az egyesített Chaldaea, Media, Persia uralkodója. A klasszikus drámaszerkezet tehát ebben a barokk drámában az alábbiak szerint módosul: I. végezés 1—3. jelenet: expozíció 4—6. a konfliktus kezdete 7—II. végezés 7. jelenetéig: a válság II. végezés 8—III. végezés 7. jelenetéig: a sorsfordulat III. végezés 8—15. jelenetig: a megoldás. A szerkesztés meglehetősen arányos. A szerkezet, a cselekmény előbbrevitele, s a klasszikus szerkezeti elemeknek ebben a 39 jelenetben való feloldása a drámai feszültség szolgálatában áll. Azaz: a néző három jelenetben ismerkedik meg a szereplők egyik csoportjával, a következő három jelenetben kiderül a konfliktus, s ezután 13 jeleneten keresztül érezheti az olvasó és a néző bizonytalannak a cselekmény kimenetelét. Jól motiválta és szerkezetileg is megoldotta az ismeretlen szerző a cselekmény tetőpontjától a megoldásig tartó jelenetek sorsát is. Végül pedig az utolsó jelenetekben derül ki, hogy Boldizsár sorsa elveszett, Cambyses életben maradt, Boldizsár meghalt, s Dániel jövendölése valóra vált. Ez a szerkesztői, cselekmény vezetési forma aligha provinciális. Ismerve jónéhány korabeli drámát, úgy érezzük, hogy a sok 18. századi ismert drámák között ennek a cselekménybonyolítása, a végkifejlet motiválása, a cselekmény tudatos szerkesztése nem színvonaltalan. Az ismeretlen szerzőnek mindvégig sikerült a nézők érdeklődését fenntartania. Kevésbé sikerültek a jellemek. Egy alak megfogalmazásában a szerző alig tud szabadulni az ebben a korban annyira ismert sematizmustól. Jól kontúrozott figurák Cambyses, Boldizsár és Arbaces. Cambyses éretlen fiatalember. Szája előbb jár, mint az esze. Ifjúi hevességében legszívesebb nekirontana Boldizsárnak nem törődve ennek esetlegesen végzetes következményeivel. Jellemét nyilván azzal az óhajtott céllal formálta meg a jezsuita tanárszerző, hogy példája elriassza a tanítványokat. Másrészről viszont az apja, Cyrus iránt érzett végtelen szeretettel a szülők iránti önfeláldozásra buzdította a tanulóifjúságot. Cambyses nem ellenszenves alak. Ifjú ember a maga teljességében, heves, csökönyös, apja példáját követi, vitéz harcos, belőle bátor uralkodó válhat. Sorsdöntő órákban képes titkokat őrizni. Általában olyannak formálta meg ezt a figurát a szerző, mint amilyeneket az iskola padjaiban bőségesen láthatott. Cambyses nem eszményített, hanem reálisnak tűnő karakter