Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

vétlen hangú, családias levelének is ez a mondanivalója. Aláírása: „szívesen szerető és tiszta barátod" — legyen befejezése a Levelező társak, barátok-ról szóló fejezetnek. Kováts jellemzésére is találóak e szavak. Barátkozó kedvű, tiszta érzésvilágú, nagy költő, író és tudós kortársait „szívesen szerető" lélek volt. Kováts Sámuel nem írt remekműveket, de korának derék, közhasznú munkása volt, s „Emberiségünk nemesebb czéllyára" törekedett. Arcmása nem maradt fenn, de levelei, versei, értekezései nyomán, ha vázlatosan is, kibontakoznak jellemének értelmi, érzelmi, erkölcsi vonásai. Költő barátait, s más, arra érdemeseket elmúlásukkor nekrológgal búcsúztatta el a korabeli lapokban megjelent verssoraival. Az ő 1830. február 2-án bekövetkezett haláláról csak egy rövidke hír tudósít a Tudományos Gyűjtemény „Kihalt Tudósok és írók" című rovatában (1830. XII. k. 124. 1.). Ebben ennyi az elismerés: „nagy buzgóságú magyar Literátor" volt. 13* 195