Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

Az ünneplésből Kováts is kiveszi részét. Verset ír Csokonai Melyképére. Ebben nemcsak örömét zengi, hanem a költő „keserű s mostoha sorsát" is. Debrecenhez szól, hol a kollégiumba került a nevezetes szobor: így hát, hol születél, s ahol végzed tudományid, S ahol nagyrészt, verseid írdogalád, Ott áll márványod, mígnem a vas időnek Mely mindent megemészt, végre megőrli foga. így teszik a Múzsák, kinek itt nem vala menedék, És kinek itt keserű s mostoha sorsa vala, Ezrekig élővé, s kit is élve kevésre becsültek, A késő maradék tiszteli, zengi nagyon.

113 (Részlet) 1829-ben találkozunk utoljára Kováts Csokonaihoz fűződő barátságának emlékével a Hasznos Mulatságok lapjain. A Szerelem-Dal a' Kávés Findzsához c. verse már címében elárulja, hogy a Csikóbőrös kulacsról szóló Csokonai vers mintájára készült. A 37 versszakból elsősorban azokat idézzük, amelyek még deákkori emléket őriznek. Szerelemről a' mit Vitéz Irt, Kávém Te rád jobban néz, Tudom, semmit nem hibázom Ha én azt reád ruházom. „Nincs a' Nektár ollyan édes, A' mellyet tölt Ganymédes A' Jupiter Csészéjébe" Mint Findzsám tart kebelébe'. Bár a' kulacsot szerette Vitéz, és azt éneklette De rólad sem felejtkezett Sőt híven megemlékezett. Mert önn' szájából hallottam; Hogy vele Deákoskodtam: Hogy ha reggel hörpölgethet, Az a nap a' legvígabb lehet. Az volt a szíve óhajtása: Támadna Kávé' forrása! Melly a' Téj-szín folyójába Belé folyna valójába'. 'S ekként őgyeledvén egybe Folynának a'Czúkor-Hegybe, 'S igy elkészülvén egészen Túl a' kádban lennél készen. Hogy kik szeretnek Tégedet, 'S emelik, becsületedet, Bőven meritgethetnének Örömben lebeghetnének.