Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

ben vagyok — és talán a' Cseh Országba Áprilisben Debreczenből fel marsírozott Fijam is — de még onnan Levelét nem vettem — Tek. Horváth István Úrral, ha szóllasz, kérdezd meg tőle: Mit vétett a' Kávés Findzsám, hogy a' Szalmás Üveg, Bogrács, és Csikó bőrös Kulacs után már ki nem adják? Ha küldesz valami Újságot, meg köszönöm. Csókollak a' csókolni valókkal maradván Csákvár 8a Junii 1828 szívesen szerető és tiszta barátod Kovács Sámuel mk. 1829 tavszán, Benedek napra Kováts újra versben köszönti nagy barátját, Virágot. Ez megjelent a Hasznos Mulatságok-ban (1829. I. féleszt. 23/177—78.) — Tőle szokatlan harciassággal kel védelmére, mert valaki bírálni merészelte, őt a „Nemzeti Léleknek tüzes ébresztőjé"-t. Ponori Thewrewk József: Virág Benedekhez c. versére utal, mely a (Hasznos Mulatságok-ban jelent meg. (1829. I. 129. 1.) Nagy Tiszteletű Virág Benedek Úi Neve napjára Versei hogy közelebb Ponorinknak közre j övének A' Magyar Újságban, szívem' elülte harag Nem magyar az, csak korcs, ha ki mert marczongani Téged' Nagy Hazafink 's Költőnk, drága Virág Benedek! Mit látott Benned, nem tudhatom, az mi lehetne Megtámadni való, vagy ne talán ki vető? A' TE' Magyar Lelked csak az eggy is jól ki mutatja Hogy Mátyásnak laksz rég' Palotája alatt. Képedet a' mikoron ki adták tiz évnek előtte Méltán tették ezt oh bizonyára alá: Nemzeti Léleknek tüzes ébresztője. Te sértő! Ennek, hogy mertél ellene szóll'ni ugyan? Minden más Költőnk, kik voltak Előtted, Utánnad Fellyül nem múltak, sőt maradoztak alább Vagy ha talán közttök némelly Hozzád közelitett Vallja meg azt igazán: Mestere néki valál. Főnek mond Téged' küldött Levélbe Kazinczynk; Ezt sok százaknál többre becsülni szeresd! Esmérlek régen, 's tudom azt ollyakra nem ügyelsz, Mert Téged' ha ki sért, az maga bántja magát. Téged a' Nemzet' kedveltjei nagyra becsülnek A' Haza hív fi jaként kedves! örökre ölel. Nagy Neved és Híred repkeddni fog a a' Magyar Égen, Míg ez is a' többel végre Chaószba be dűl. Érjed még sokszor szép napját drága Nevednek! Ezt kívánják sok Híveid egybe velem. Kováts Sámuel. 172 i