Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Glatz Ferenc: Szekfü Gyula a ciszterciták székesfehérvári gimnáziumában

mindenki indult harczba és védte hazáját, addig néhány évvel később mindenki könyet törölt ki szeméből és halk imát rebegett, amint eljutott hozzá a bujdosó éneke: „Öszi harmat után Nagy hegyeknek ormán Fújdogál a hideg szél", vagy a nagy Rákóczy megható búcsúdala: „Bölcsőm és ápolóm Dajkám, vigasztalóm Szép Magyarországom". Nemzeti érzésükre sokkal mélyebben hatottak az egyszerű sorok, mint nagyszerű beszédek vagy kiáltványok, vagy szigorú parancsok. Fontos működést végez az irodalom ez öntudatlan formája azon tekintetben is, hogy összegyűjti a nemzet főbb jelegzetes sajátságait és ezzel a későbbi koroknak anyagot ad szellem fenntartására. így a Kalevala lehető legbővebb gyűjteménye a finn nép szokásainak, erkölcseinek, világnézetének, hitének, mindannak, ami a népet néppé, helyesebben nemzetté teszi. És a finn nép mai harczában, melyet elnyomói ellen egész Európa oszthatatlan rokonszenve mellett vív, nem utolsó eszköz a Kalevala, melyből az ősök romlatlan jelleméhez való ragaszkodást tanul minden finn ifjú. Nálunk a naiv eposz, a legtermészetesebb gyűjtemény nem maradt fenn, s így csak töredékek, mondák és későbbi művek sorolhatók e körbe. Az irodalom legnagyobb része öntudatosan harczol a nemzeti szellem mellett. Egész csomó műnek adott létet a nemzeti szellem ápolása, volt idő, mikor írni hazafiúi kötelesség volt és Kazinczy mindenkit örömmel üdvözölt, ki a nemzeti szellem szolgálatáért tollat vett kezébe. Volt idő, mikor az írók nem megrendelésre dolgoztak, hanem kijelentett czéljuk a haza java volt. Ez eszme szolgálatába állt a történetírás terén egy Szalay, egy Horváth, az államtudomány terén egy Eötvös, a költészet terén egy Vörösmarty, a bölcselet terén egy Bessenyei, a fordítás terén egy Kazinczy, a politikai irodalom terén egy Széchenyi, egy Kossuth. Az irodalom minden részecskéje összeforrott a nemzeti szellemmel és az irodalom e munkálkodása nélkül talán most is volna jobbágyság és kiváltságos osztály, talán most sem volna valódi, mindent, néposztályt átlengő nemzeti szellem. Irodalmunk soha sem állt odadóbban a nemzeti szellem szolgalatában, mint az újjáébredés korszakában. Tulajdonképpen nem is újjáébredés volt ez mint inkább újjáébresztés. Ami néhány írónak szívében lángot vetett, az elterjedt az egész irodalomban, s innen hatalmába kerítette az összes lakosságot, s egyesítette minden néposztályt. Történetünk legtöbb korszakában nem működhetett ily áldásosán, mert nem volt meg a működésre alkalmas talaj. Valóban, az irodalom nem határozhatja meg önkényesen és teljesen önmagából, hogy mikép fog nyilvánulni, mily alakban fog fellépni a nemzeti szellem. Az irodalom gyökereit a korszellem tartja, ebből vesz táp10* 147