Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Glatz Ferenc: Szekfü Gyula a ciszterciták székesfehérvári gimnáziumában

jának egy-egy szakaszán megfoghatóan kimutatni, mert az — különösen 1919-ig — nem a gyakran leegyszerűsített értelmezésben jelentkezik nála, hanem együttesen más hatásokkal bukkan fel. Mint ahogy alkotó gondolkodókat ért szellemi hatások sohasem „tisztán" érvényesülnek, sohasem pusztán „azt", sőt sokszor elsősorban sem azt eredményezik, ami maga a ható irányzat. Ngy szerepe van itt az egyidőben érvényesülő, vagy egymás után, egymásraépülő más hatáskomponenseknek, melyek összeötvöződve a legkülönbözőbb szellemi áramlatoknak egészen sajátos amalgám ját adják. Az idők folyamán azután hol egyik, hogy másik gondolatkészlet-alapanyag kerül előtérbe, túlsúlyra. S egy-egy szerző — jelen esetünkben a magyar polgári közgondolkodást később erősen színező fiatal történész — gondolatvilágának körvonalazásakor azt kell most már szem előtt tartanunk: a környezet, a történelem sodrása mikor mit lúgoz ki, vagy csiszol fényesebbre ezen ötvözet alapanyagai közül. Mindenesetre Szekfü pályájának későbbi szakaszain gyakran tér vissza a vallásosság kérdése (melyet sohasem szabad a vallásgyakorlás vagy a híves egyszerűsítettségére korlátoznunk, hanem — alkotó értelmiségiről lévén szó: különösen — pszichológiai folyamatok, ideológiai-eszmei hatásokra reagálás bonyolult összetevődéseként kell tekintenünk) s a kutatónak minden esetben konkrétan kell megvizsgálni, miért jelentkezik ez újra és újra, s mekkora szerepet játszik ott. 2. „Madách műve elsősorban esztétikai érzelmeket kelt fel bennünk. S ez már elég is végelemzésben a nemzeti szellem ápolására. Aki esztétikailag gyönyörködik, annak szívéből az igazságtalanság és a gyávaság egyaránt eltávozik. Lelke felmagasodik egy Danton egetverő szellemén, szívét megragadja a Marseilleise, mely tulajdonképpen csak az igazság, a jog védelmének legszebb kifejezése. Egyszerre megérti a kapcsot, mely millió és millió embert összefűz és megérti az erőt, mely előbb-utóbb összedönt némely hatalmasságot. Más szóval, a szó legvalódibb értelmében felemelkedik a világpolgárságra. És »a ki valóban kozmopolita, az patrióta is«. A ki testvérnek érzi magát a szabadságért felkelő francia néppel, a kinek lelkében visszhangra talál a Pharaót és Kepplert oly nemes munkára hívó szózat, lehetetlen, hogy ne érezné lelkén a nemzeti kötelékeket is szorosabban". Az idézet 1900-ból való s ezért illesztettük ide ilyen hosszan, mert joggal tarthatunk attól, hogy csak tartalmi ismertetés esetén az olvasó nem fogja elhinni a tényt: a sorok a fentebb jellemzett székesfehérvári ciszterci gimnázium VIII. osztályos tanulójának, Szekfü Gyulának önképzőköri díjat nyert dolgozatából valók.

19 És idézhetnénk tovább a 18 éves Szekfü dolgozatának tételeit. A „Mikép ápolja az irodalom a magyar nemzeti szellemet" c. írás végső következtetése: „Az emberiség sorsa küzdelem és ennek nyomán haladás. A nemzet sorsa ugyanaz ..." — amiből a fiatal diák szerint az következik, hogy „a nemzet vesz át az emberiségtől, a műveltebb népektől, a korszellemtől. S az irodalom feladata — folytatja idealista ihletettségű „történelemelméleti" gondolatvezetését — az eszmék átalakítása nemzetivé, mivel „az irodalom ez az összekötő kapocs a nemzet és emberiség között" (32.1.). Egyrészt nemzetközpontúság, másrészt a francia forradalom eszméivel rokonított világpolgáriság-esz-