Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)
Közlemények - Balázs László: Alsófokú oktatás a Vértesalján 1816-ban
érdekes számba venni a püspöklátogatás kérdései között az erre adott válaszokat. A püspök maga egészségügyi kérdésnek tekinti a himlőoltást és a bábára vonatkozó adatok között említi meg. Az egyes egyházak, ill. a lelkészek nagyon különböző választ adnak ezzel kapcsolatban. Ácsán a lelkész ideje alatt még nem volt chyrurgus és védőoltás. (Sárkány József 1814-ben került Ácsára. De megkérdezhette volna a lakosokat felőle!) Bicskén a védőoltáshoz ,,nincs kedve a népnek." Gárdonyban ,,a minden évben tartott tanítás, publikáció ellenére sincs teljes folyamatban, kivált a szegények között." Kajászón az oltás lassanként terjed. Kápolnásnyéken csak ezután „vétetődik igen szorgalmatosan munkába." Pákozdon „nem lehet rábírni a szüléket, hogy gyermekeiket beoltassák". Baracskán ,,a szegényekért az ekklésia fizet esztendőnként a martonvásári borbélynak. A tudatlan nép bal vélekedése nagy akadály." Több helyütt elkezdődött, de elmaradt. Bogárdon „a himlőoltás dolga most rosszul van; ezt ez előtt szerencsés előmenetellel vitte a prédikátor ingyen (a marburgi és utrechti egyetemeken tanult), ekkor a helységnek akkori seborvosa megszólította és kérte a prédikátort, hogy az ő kenyerét ne vegye el. Engedett a prédikátor a seborvos kérésének, a seborvos fizetésért (2 frt.) tévén a himlőoltást; hogy a lakosok az ingyen való szolgálatra vissza ne térjenek a prédikátorhoz, azt verte a lakosoknak fejekbe, hogy a prédikátor nem jól olt. Most már a seborvos másuvá költözvén lakozás végett, a prédikátor nem folytatja a dolgot, mert himlőt (szérumot) nem kap." Pátyon is „a himlőoltás elhagyatott állapotban van; tavaly sem volt a (Pest) megye physicusa, ígérte jöttét, de aligha haszontalanul jő, mert a gyermekek már kezdenek himlősödni." Tökön is az a helyzet, mint Bogárdon: „a himlőoltást ezeknek előtte való esztendőben Tiszt. Pred. Űr önnön maga is elősegéllette nemcsak köztanácsával, hanem a maga kezével is és a szomszéd chyrurgus által is elősegéltette; most egy-két esztendőtől fogva semmi gyakorlásban nincs." Másutt jól megy a védőoltás bevezetése. Etyekről azt írja a lelkész: „Himlőoltás nálunk a parancsolat után minden kisdedeinken szerencsésen véghez ment és mind egészséges utánna, de ez előtt is már oltogattam." A védőoltás egészségügyi kérdés, de a bevezetésnél, a kevésbé képzett és hiányos orvosi gárda mellett laikusok segítségére is szükség volt, hogy elterjedjen, hiszen évről évre újra kellett oltani a gyermekeket. S amikor látták a lelkészek közül többen is, hogy a szörnyű betegség felüti fejét, s a gyermekek kezdenek „himlősödni", a határozottabbak a maguk kezével is „elősegéllették" az oltást. Több helyen az előbbiekkel ellentétben szépen megy ez a munka. Tabajdon a himlőoltás divatjában van; Seregélyesen jó szerencsével és rendesen gyakoroltatnak; Sárkeresztúron a himlőoltás közönséges, minden esztendőben 30—40 is beoltódik; Csákvárról pedig dicsekedve mondja a jelentés, hogy „a megye doktora Székesfehérvár elébe tette Csákvárt és a megye előtt is megdicséri" 21 , s Lovasberényből is „azt vallotta a megye doktora, hogy itt a legjobb helyen áll a megyében." A himlő elleni védőoltás bevezetése azonban még évek múlva is megoldandó kérdés. 1820-ban a himlőoltó bizottság munkája segítségére felhívja az esperest, ennek a bizottságnak az elnöke Simonyi Pál, bődi apátúr, nagyprépost. 22 5|C SfS igS 9* Fejér megyei történeti évkönyv 129
