Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Balázs László: Alsófokú oktatás a Vértesalján 1816-ban

sok a dilettáns, mert a tanítói pályán — amint a Duna melléki 1801. évi methodus is mondja, — sokan vannak olyanok, akik minden más pályára alkalmatlanok. Ezek az utóbbi tanítók kisebb egyházakban helyeztetnek el, s az egyházmegye (esperesség) területén elhelyezésük állandó tárgya az egyházmegyei tanácsnak. Ami a tanítók fizetését illeti, s amelyről a Duna melléki rendelkezés is szól, hogy az illendő legyen, a következőkben áll előttünk a beküldött jelentések alapján. Az akadémikus rektorok, hogy céljukat elérhessék, továbbtanulásra külföldre mehessenek, aránylag elég magas javadalmat kapnk az egyházaktól, ez többször felér egy közepes lelkészi javadalommal. A többi tanítóé általában feleannyi, mint az ottani lelkészé, — amint egyik lelkészi, ill. tanítói díjlevélben így szól a fizetés meghatározása: „papnak a hal elegendő, kántornak a fele!" A tanítók fizetése általában két részből áll: 1. amit az egyház ad megszabott tételekben; 2. amit a szülők gyermekeik után egyenként adnak; ez utóbbit „lusus"-nak hívják, s általában majdnem mindenütt 1 véka (V4 pozsonyi mérő) zab, árpa, vagy „tavaszi"-nak nevezett, nem búza, szemes termény, azután egy canicularis csirke (vacationalis csibe), 4—6 garas, krajcár fűtőpénz, s több helyen 1 szál gyertya. A fizetésnek ez a része a nagyobb egyházakban, ahol 100—200 gyermek is van, elég tekintélyes, de némely szegényebb, hanyagabb szülők ezzel több helyen „restantiá"-ban (hátralékban) maradnak. Általában ugyan a lusust kevés híján legtöbb helyen megkapják a tanítók, de néha bizony, mint Tabajdon is 1815-ben, emiatt tetemes kárt szenvednek: „A rector búzabeli conventiója (járandósága) béfizetődik idejében, de a gyermekektől járandó 1 véka zab, ami éppen egy időben szokott szedődni a búzával, tsak harmadából jön be. Aki éppen akkor elmarad, azután ritka hozza be. Úgy hogy az első esztendőről (1815) való restantia is még 17 vékát teszen." — Bicskén is „a communitas (az egyházközség) a fizetést idejében megadja, de a privatusoknál (magánosoknál) hátramaradása van." — Mányon „a rector fizetése esztendőnként ki szokott fizetődni, kivévén azt, hogy némely szülők fiaik tanításokra adandó budai mérő zabot be nem adhatván, az idén adósok maradtak". — Pátyon ebben a rektor is hibás. „A rector salariumából (fizetéséből) restantia még most van, mert a múlt ősszel és az ezelőtti esztendőben is, a rector idejében nem készítette el az adósok lajstromát, mikor mind a zab, mind más tartozás könnyebb móddal és hamarabb beszedődhetett volna, mint tavasszal, mikor mindenekből kifogytak a lakosok. De valóban hibásak, gondatlanok és háládatlanok a gyermekek szüléi, kik azon csekélységről is, (jól tudván minden lajstrom nélkül a magok tartozását), idejében nem gondoskodnak, annyival is inkább, hogy magam (— a lelkész —) a cathedráról (szószékről) is kihirdettem és intettem, hogy tegyenek eleget." Az egyháztól kapott fizetésnél állandóan van készpénz. Ez az 1812. évi devalvatio után, amikor a „Bankó-cédulát" 1/5 értékben „váltó-cédulára" (váltó forintra) váltották be, már teljes értékű váltóforint. A készpénz általában véve felényi, mint a lelkészé, azaz 20 forint (Aba, Uny, Vál, Sukoró, Seregélyes, Sárkeresztúr, Pakozd ,Cece, Mány), de néhol bizony kevesebb, mint pl. Verebén, ahol 14 forint van; valamivel több, 15 forint van Velencén, Csabáin, Kajászón, Gyúrón, 16 forint van Bián, 17 forint Tinnyén. — De van több is, mint 20 forint a közbirtokos faluknál,