Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - A Szabadegyházai Szeszgyár története 1919 – 1972. (Írták: Berkes Sándorné, Farkas Gábor, Horváth György, Nagypataki Imre, Orbán Béla)

A gyár fejlődését mutatja az a tény is, hogy 1962—1972. időszakban a termelés fejlesztését szolgáló beruházásokra 149 261 000 Ft-ot fordítottak. Ugyanezen időszakban a dolgozók munkakörülményeinek, szociális ellátottságának javítására, illetve ennek növelésére 8 834 000 Ft-ot használtak fel. A vállalat munkájának eredményessége abban is megnyilvánult, hogy 1962—1972 között hat esetben (1962, 1963, 1964, 1965, 1966 és 1969) elnyerte az „Élüzem" címet és 1971-ben a Kiváló Vállalat címet adományozták részére. A Szabadegyházai Szeszgyár fenti erkölcsi elismerésein kívül az eredmények eléréséhez átlagon felüli munkájukkal való hozzájárulásuk elismeréseként az alább felsorolt dolgozók kormánykitüntetésben részesültek: Tuba János karbantartó főművezető Munkaérdemérem id. Szőnyi János művezető Munkaérdemérem ezüst fokozata id. Takács István anyagraktáros Munkaérdemrend bronz fokozata Nagypataki Imre igazgató Munkaérdemrend ezüst fokozata Horváth Ferenc erjesztős Munkaérdemrend bronz fokozata A tíz év alatt a Szabadegyházai Szeszgyár dolgozói közül 20 fő kapta meg az „Élelmiszeripar kiváló dolgozója" miniszteri kitüntetést, 210 fő pedig „Kiváló dolgozó" kitüntetést kapott. A Szabadegyházai Szeszgyárban az,, Élelmiszeripar kiváló dolgozója" kitüntetésben részesültek közül 4 nő volt, a 210 gyári kiváló dolgozó közül pedig 48 női dolgozó volt. A fejlődést és eredményességet tükrözi az a tény is, hogy a bruttó nyereségrészesedési napok száma 1971-ben 50,2 az 1972. évben 47,0 nap volt. A környékbeli nagyobb ipari városok (Székesfehérvár, Dunaújváros, Százhalombatta) munkaerő-elszívó hatása a gyártól a megfelelő szakember és fizikai munkaerő biztosítására igen nagy erőfeszítéseket kívánt meg. Termelésének zökkenőmentes biztosítása hozzátartozó, nagy távolságra fekvő üzemek és kirendeltségek üzemben tartása, termelésének megszervezése, ezek anyag- és áruellátása, mind a vezetőktől, mind a dolgozóktól igen nagy felelősségérzetet, hozzáértést és munkaszeretet követelt meg. A II. világháború utáni lerombolt Szabadegyházai Szeszgyár újjáépítése és a mai, sokrétű termelésre berendezkedett iparvállalat nagyüzemi volumene méltó példája a magyar munkás és értelmiségi dolgozók tehetségének és a társadalmi összefogás építő erejének. (A tanulmány I. részét Farkas Gábor és Nagypataki Imre; a II. részt Berkes Sándorné, Horváth György, Orbán Béla írták.)