Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Sárvári Elemér: A Székesfehérvári Gázgyár története 1872 – 1973.

Ezeknek jegyzése során a Bank az alaptőke kétharmada erejéig vállalt érdekeltséget, a fennmaradó egyharmadnyi részvényt a városi lakosság jegyezte. Gáztelep létesítésére a város 2007 négyszögöl (7225 m

2

) nagyságú területet ajánlott fel az akkor nagyrészben még beépítetlen Vízivárosban, a Gázmű mai telephelyén. 1872. január 29-én a város részéről Pribék Antal polgármester, Gebhard Ignác és Kaiser Sándor, a gázvállalat részéről Wertheim alelnök és Krausz vezérigazgató aláírták a szerződő felek jogviszonyát és a gázvilágítás szolgáltatásának feltételeit szabályozó szerződést. A szerződés az engedményesnek kizárólagos jogot biztosított légszeszvezető csövek lerakására a gázvilágítás céljára. Térképen feltüntették a közterület megvilágítására szolgáló 150 lámpa helyét és a város ezeknek üzemeltetésére évenként összesen 250 000 világítási órát biztosított. A szerződés 30 évre szólt és azt két alkalommal lehetett meghosszabbítani. 75 év múlva azonban a Légszeszgyár minden felszerelésével ellenszolgáltatás nélkül a város tulajdonába megy át. A vállalkozó pénzügyi szankciók terhe mellett kötelezettséget vállalt a gázszolgáltatás 1872. végéig történő biztosítására. Az építési munkák folyamatos ellenőrzésére a város vezetősége Havranek József városkapitány irányítása mellett tizenegy tagú, főleg szakemberekből álló bizottságot jelölt ki, ennek tagjai a helyszínen ügyeltek a város érdekeinek érvényesítésére. 1872 tavaszán megkezdődött a gázgyári telep építése és berendezéseinek szerelése, ezzel párhuzamosan az utcai öntöttvas csőhálózat lerakása, valamint a jelentkezők lakásaiban a gázfogyasztó berendezések szerelése. Az egy időben folyó és kiterjedt jellegű munkálatok alaposan megbolygatták a Belváros megszokott rendjét és a „Székesfehérvár" című helyi lap ismételten foglalkozott a közlekedést gátló akadályokkal. A gázvállalat az építési és szerelési munkák folyamatosságának biztosítására üzlettársi kapcsolatot létesített a bécsi „Aktiengesellschaft für Wasserleitungen Gas and Heizungsanlagen" nevű szakcéggel és biztosíték gyanánt részvényesi érdekeltséget kínált fel. A munka ütemének gyorsítása és a túlmunkában eltöltött időszak elszámolása körüli viták végülis a munkások elégedetlenségét váltották ki. A vita végülis a munka beszüntetéséhez, sztrájkhoz vezetett. Csak a rendőrség beavatkozása és az egyeztető tárgyalások során létrejött megállapodás vetett véget a szervezett munkások öntudatos megmozdulásának. A nézeteltérések kiküszöbölése után a munkálatok jó ütemben folytatódtak. November elején megkezdték a gázfejlesztő kemencék felfűtését, ezt követően a gázcsőhálózat tömörségi próbáját, majd a helyi lap december 8-án megjelent számából arról értesült a város közönsége, hogy „a légszesszel való próba világítás a mai napon fog megtartatni". Az észlelt hiányosságok megszüntetése után a rendszeres gázszolgáltatás a szerződésben előirányzott időben, 1872 december végén megkezdődött. A gondos és szakszerűen végrehajtott munkák eredményeképpen az üzembe helyezési eljárás zavartalanul bonyolódott le. A jelentős eseményről fényes kivilágítás mellett január hó 2-án emlékeztek meg a Magyar Király szállodában (ma Velence szálloda) rendezett ünnepség keretében. A helyi lap erről szóló tudósításában egyebek között megemlítette: „A fényesen megvilágított utczákon a nép ezrével hullámzott egész késő estig ..." Ezzel megkezdődött a 22 943 lakost számláló városunkban a gázszolgáltatásnak sok reménnyel kecsegtető, a későbbi évtizedekben eléggé változatos tör-