Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
kívánságokkal a méltóságos uraságoknak'' egyesült, sőt január 14-én „Précsényi Jánost is a béke fenntartása és zűrzavar elhárítása tekintetébül" a megyéhez felküldte. S mivel a jobbágyok Szórád és Précsényi kiszabadítása ügyében a földesuraknál és az alszolgabírónál nem értek el és nem is várhattak eredményt, más módon is próbálkoztak. Szórád Márton felesége és Omodi István jobbágy aláírásokat gyűjtöttek a faluban. Három utcából ötvenen írták alá, hogy Szórád Mártont engedjék ki a fogházból. Az aláírási ívet elvitték Dunaföldvárra, s ott Csenterics János ügyvéddel folyamodványt írattak a Helytartótanácshoz Szórád kiszabadítása érdekében. Csenterics fogalmazványát aztán felvitték Budára, Bors Józsefhez, a szegények ügyvivőjéhez. Bors József hivatalból kirendelt védője volt a Helytartótanácshoz forduló panaszos jobbágyoknak. Ö a fogalmazvány szövegét túlságosan erősnek tartotta. Csenterics a jobbágyok diktálása után írta a folyamadványt, s a jobbágyok a földesurakat,, haragos, bosszúállóknak, ellenséges üldözőknek" nevezték, azt állították, hogy a vármegye azzal fenyegette őket: ha ötvenen lesznek is, „mind az 50-en azonnal a Vármegye fogságába vitetnek, sőt annyira ment az üldözés, hogy ha két jobbágy az utczán egymással beszélgetni tapasztaltatik, — azonnal lázadás kcholójának lenni ítéltetik, s üldözésbe vétetik". Bors József Csenterics folyamodványa helyett szelidhangú folyamodást írt „Fekete István, Naszvadi Imre, Omodi István és az itteni község nagyobb része" nevében 1837. február 6-án: „olvasgatván hazai nyelvünkön költ úrbéri törvényeket, azon vélemény s remény bennünk támadott, hogy néhai Báró Rudnyánszky József úr által Eleinknek kiadott, ide kulcsolt úrbéri szerződésnek élvezetébe, mellytől mintegy 27 év előtt megfosztattunk, visszahelyeztetnek, így semmi rossz eszünk ágába sem lévén, alázatos folyamodással járultunk földes Uraságainkhoz, hogy az úrbéri törvényeknek általunk vélt értelmezése szerint, sorsunkat elrendezni kegyeskedjenek. Azonban pártütéssel és lázadással, miről fogalmunk sincsen, vádoltatva, nyoltzan közülünk tekintetes megye által botra ítéltettek, Szórád Mártony csizmadia mesterember lakos társunk pedig, ki egész helységünk lakosai által józan, csöndes, jó keresztény, jámbor erköltsü s viseletű ember lenni ösmertetik, tömlöczbe záratott, hol négy hét óta sinlődik anélkül, hogy kezesség mellett buba merült családjának visszaadatnék". Kérték Szórád szabadon bocsátását, maguknak pedig tiszti ügyvéd kirendelését. Ezt a folyamodást adták végül is be a Helytartótanácshoz. A Helytartótanács ekkor értesült arról, hogy Dunapentelén valami „rendetlenség'' van, s február 14-én utasította a megyét az ügy kivizsgálására. Az ügy kivizsgálásán a megye nem az úrbéri panasz kivizsgálását értette, hanem, hogy ki írta, illetve ki irattá a folyamodást. Ebből aztán hosszú vizsgálat kezdődött, amelynek során tisztázták Bors József és Csenterics, Szórádné és társai szerepét, s Fejér vármegye írásban kérte Tolna vármegyét, hogy Csenterics János ügyvédet, mint bujtogatót, fenyítse meg, a megyei főügyész pedig Szórádnéékat megdorgálni kérte. De még a vizsgálat előtt — Modrovich alszolgabíró — megtiltotta, hogy Pestre járjanak. Az indoklás az volt, hogy ne költekezzenek hiába. 1 '' 9 A folyamodvány megírása körülményeinek tisztázásánál azonban sokkal lényegesebbnek és sürgősebbnek tarttoták a megye és a földesurak a Pentelén támadt lázadás kinyomozásánál is a bűnösök megbüntetését. Szórád és Précsényi elvitetése és a botbüntetések kiszabása utáni
