Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Érszegi Géza: Dunapentele a középkorban

Pentele eredete Pentele a nevét Szent Pantaleon (görögül: Hagiosz Panteleémón) ke­resztény vértanúról nyerte. 2 Szent Pantaleon — legendája szerint — Nico­mediaban, Diocletianus császár (284—305) székvárosában működött, orvos volt. Egy Hermolaus nevezetű pap ismerteti meg vele a keresztény taní­tásokat, rövidesen megkeresztelkedik, sőt csoda révén atyját, Eustorgiust is megtéríti. A keresztény tanítások értelmében —• miként azt Szent Kozma és Dámján orvostestvérpár is tette — a szegények gyógyításával foglal­kozott. 3 A keresztények iránt korábban közömbös császár társcsászára, Galerius kívánságára 297-ben elrendelte, hogy a keresztény tisztviselők is mutassanak be áldozatot a pogány isteneknek. Majd 303-ban február 23-án leromboltatta Diocletianus az általa korábban felépíteni engedett nicomediai keresztény templomot, másnap pedig elrendelte az összes ke­resztény templom lerombolását, a keresztényeket pedig polgárjoguk el­vesztésére ítélte. Sőt az ezt követő évben elrendeli: az elöljárók kénysze­rítsék alárendeltjeiket arra, hogy áldozzanak az isteneknek.'' Ezt az alkal­mat használták ki Pantaleon orvos népszerűségére irigy társai. Feljelentet­ték, amire elfogták, megkínozták és kivégezték. Tisztelete már korán elkezdődött, Iustinianus császár (527—565) Kons­tantinápolyban templomot emeltet a számára. Rómában, a Mons Palatínus közelében levő Maria Antiqua templomban 708-ban megfestik alakját. Itá­lia-szerte nagy tiszteletnek örvendett; Crema, Ravello és Cortemila város­kák védőszentje, sőt több városka névadója is (pl.: San Pantaleo Szicíliá­ban, Trapani tartományban és a másik Szardínia szigetén, Cagliari tarto­mányban). Rómából viszi az ereklyéjét Brúnó kölni érsek, I. Ottó császár (936—973) testvére Németországba, ahol 957-ben, Kölnben bencésmonostort alapított a tiszteletére.' 1 Valószínű ennek a kihatása az ausztriai Sankt Pan­taleon helység neve is, ahogy kölni szentek társaságában találjuk meg az észak-franciaországi eredetű legrégibb (11. század) liturgikus könyvünk­ben, a Szelepchényi-kódexben is Szent Pantaleont.' 1 Magyarországi ismeretét mutatja az ún. koronázó paláston levő alakja. Tudjuk a palástról, hogy egyházi liturgikus ruhadarabnak készítették a székesfehérvári egyház számára Szent István király és Gizella királynő nevében szóló ajándékul 1031-ben. A palást az égi hierarchiát ábrázolja. A csúcson Krisztus látható, jobbján anyjával. Szűz Máriával, balián talán Szent Jánossal. Az alattuk levő szinten sorakoznak a próféták, akik között Krisztus kétszer is helyet kapott, őket követik lejjebb az apostolok, közre­fogva két oldalról az ismét megjelenített Krisztust. Az apostolok alatti sor­ban következnek az egyház apostoli korát követő, a vértanú egyházat jel­képező szentek, közrefogva a két ajándékozó alakját.' Ami sajátosat jelent­het a paláston, azt csakis a mártírok sorában kell keresnünk, ugyanis Krisz­tus, a próféták és az apostolok nemcsak történeti időrendben, de az égi hie­rarchia szerint következnek, ahogy a mártírok is méltán jönnek az apostolok után. Csakhogy tudjuk, az egyháznak számtalan mártírja volt, ezekből mégis csak párat hímeztek a palástra. Az nyilvánvaló, hogy a palást jobb szárnyán, Szent István király balján a vértanú papokat jelenítik meg, még­hozzá pontos időrendben. Az egyház első vértanújával, Szent István szer­pappal (t34) kezdődik, Kelemen (88—97), Sixtus (115—125) és Kornélius

Next

/
Thumbnails
Contents