Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
tűnik, de nyilvánvalóan a kilenced és tized, valamint a katonaság részére természetben adott gabonaporciók figyelembevételével történt ez a számítás). Tehát például őszi gabonából (kenyérgabonából) mindazok a családok, ahol az egy személyre eső vetésterület 2 pozsonyi mérőn felül volt, normális vagy jó termés esetén tudtak gabonát eladni. Erre a lehetőségre utal az 1789. évi összeírásnak (akkor természetesen üresen hagyott) rovata is, hogy ,,marad eladásra való" gabona. Az összeírás szerint a falu lakóinak a száma 262 háztartásban 1794 fő volt (az 1784. évi összeírás adataiból való csekély eltérés abból adódik, hogy 1789-ben az uradalmi alkalmazottakat nem írták össze), 90 családnak (450 személy) azonban nem volt vetésterülete. Nem ínséges években a faluban termett gabonamennyiség feleslegének egy részét valószínűleg ezek, valamint a csekélyebb vetésterülettel rendelkező jobbágyok vásárolták meg, esetleg pénzért, de inkább munkával (napszámos és aratási munka). A falu határában termett gabonafelesleg többi — s a nagyobbik — részét, amelyhez járult még a baracsi pusztán s egyes pentelei földesurak allodialis földjén bérelt szántóföldek termése is, gabonakereskedőknek, pénzért adhatták el a pentelei jobbágyok. S pénzt szerezhettek az állatok eladásából is: a falu jobbágysága állattenyésztésének a nagyságára utal az, hogy nemcsak a falubeli földesuraktól béreltek réteket, hanem — mint a révvel kapcsolatosan említik — ritka volt az olyan esztendő, hogy Pest megyében is ne béreltek volna réteket és legelőket. De ugyanaz az erő: a francia forradalom utáni évek konjunktúrája, mely a jobbágyság életére, gazdálkodására ilyen hatással volt, a földesúri termelést is lényegesen befolyásolta. De a földesuraknál a gabonatermelés és az állattenyésztés növelése nemcsak a majorságok kiépítésében és bővítésében nyilvánult meg, s nemcsak a cseléd- és napszámosmunka alkalmazását jelentette, hanem egyre fokozottabb mértékben volt szükségük arra, hogy a jobbágyok munkaerejét (igás- és gyalogrobotok formájában) igénybe vegyék. Ennek az igénybevételnek azonban korlátokat szabott az 1769-ben, illetve a még 1774-ben kötött szerződés. Ugyanis a falu megszaporodó compossessorai a jobbágyokat számszerint elosztották maguk között, s az 1769-es szerződés csak a Rudnyánszky család jobbágyaira (1769-ben a falu 2 :s, a század végén már csak '/.J része) vonatkozott, a többi földesurak jobbágyai — mivel az urbáriumot a faluban nem vezették be —• az 1744. évi szerződés szerint szolgáltak, annak ellenére, hogy a robotot az 1769. évi szerződés szerint ,,a többi compossessor uraknak proportionaliter és rátájuk szerint" megtenni kötelesek voltak. Rudnyánszky József ugyan az 1769-ben megkötött szerződésnél az 1744. évi szerződést vette alapul, de eltérések természetesen voltak a kettő között. S az eltérésekből ellentétek is adódtak, nemcsak a földesurak és a jobbágyok, hanem az egyes földesurak között is. 1794-ben a megyei vizsgálat a szerződést (az 1744. évit) „a dézsmálás és egyéb gazdaság körébül való munkák alkalmatosságával, az helség rovására teendő költségek felül igen homálosnak" találta, annyira, hogy attól mind a helység bíráit, mind az uradalmi tiszteket eltiltotta. A földesurak pedig deputatiot vagy úriszéket kértek „annak jobb karba hozására."" 8
