Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

—14 évig 15—59 " 60—92 " 422 549 38 42 % 54,6% 3,4% Ebben az összeírásban elsősorban feltűnő a gyermekek magas száma, illetve magas százalékaránya. Ez — s az öregek, a 60 éven felüliek alacsony száma, százalékaránya — mindenesetre arra utal, hogy az 1743— 44-ben, s utána folyamatosan idetelepülő lakosok a fiatalabb nemzedékhez tartoztak. S ezt a megállapítást igazolja (az 1771. évi összeírás alapján) a házasságban élők életkorának a megoszlása is: S akik ezek közül (a férfiak 20, a nők 16 éves kortól) házasságban élhettek 1744-ben — a telepítési szerződés megkötésének időpontjában — Pentelén, azoknak a száma 1771-ben a következő volt: férfi 56 29% nő 23 12% Ezek alapján viszont teljesen érthetővé válik az 1771. évi Összeírásban szereplő gyermekek magas száma, s érthető — tulajdonképpen természetes is — a lakosság számának rohamos növekedése is. 1784-ben ugyanis már 1802 lakost írtak össze Pentelén. Ekkor a lakosság megoszlása a következő volt: papok 4 nemesek 9 polgárok (mesteremberek) 4 parasztok 126 parasztok örökösei 121 zsellérek 300 katonák 3 fiúgyermekek 1—12 évig 237 13—17 " 81 asszonyok (és lányok) 890 zsidók 10 Ez az összeírás már nemcsak a falu lakosságának a számában mutatja a növekedést, hanem a jobbágyság számában is. Míg 168-ban csak 149, 1773-ban 138 jobbágy volt a faluban, addig az 1784-es összeírás szerint ugyan csak 126, de ha ehhez hozzávesszük a parasztok örököseinek a számát (121), tehát azokat a jobbágy fiakat, akik már nagykorúak voltak az összeírás időpontjában, akkor ezt az előző összeírások eredményei alapján már várható jelenség bekövetkezéseként kell tudomásul vennünk, a jobbágycsaládok számszerű felduzzadásaként. S ezt a jelenséget még különösebben figyelemre kell méltatni a (házas és hazátlan) zsellérek — s nyilvánvalóan ezek nagykorú fiai — számának óriási mértékű növekedése esetében. férfi nő 16—29 évig 34 90 30—49 " 112 87 50—54 " 26 10 55—80 22 7 194 194