Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
Igásállattal (ökör, ló, tinó) elsősorban az egész és féltelkesek rendelkeztek. Valamennyi egésztelkesnek volt lova (kettő mindegyiknek, három pedig kettőnek), ökre pedig csak egynek nem volt. Az ökrök száma az egésztelkeseknél a következőképpen oszlott meg: 6 5 4 3 2 ökör össz. 1 — 10 — 3 14 1 1 9 1 8 20 2 1 19 — 11 34 A féltelkesek tulajdonában csak egy esetben volt 4 ökör, egy esetben 3. Ezek általában csak két ökörrel bírtak (3 esetben csak 1—1 ökörrel), de az ökörrel bírók nagyrészének volt két lova is (4 esetben csak egy, két esetben 3). Az egész- és féltelkes jobbágyok tehát a birtokukban lévő földek megművelésére elegendő igásállattal rendelkeztek. A 47 nyolcadtelkes jobbágy közül azonban csak 28-an bírtak igásállattal, ha a teheneket is ideszámítjuk, akkor is csak 36-an), de ezek között csak 21-en voltak olyanok, akik két állatot tudtak befogni. Ez a 21 nyolcadtelkes jobbágy állatállományával képes lett volna a negyedtelkekre járó szántóföldterület megművelésére — miként ennek a lehetősége 1768ban az úrbérrendezés alkalmával fel is merült — de a többi nyolcadtelkes (55,3%) sorsa inkább a zsellérekéhez volt hasonló annak ellenére, hogy házukon kívül szántóföldjük (4 hold) is volt, hiszen ennek a szántóföldnek a megművelésére nem rendelkeztek egyáltalán igásállattal, s nyilvánvalóan a zsellérekhez hasonlóan napszámos munkát is végezve voltak kénytelenek életüket fenntartani. S ha ragaszkodtak földjükhöz, és azt nem adták el, s így nem süllyedtek formálisan is zsellérsorba, akkor földjeik megművelését kénytelenek voltak pénzért vagy ledolgozásért a falu tehetős jobbágyainak a segítségével elvégeztetniük. Az 1773. évi adóösszeírásban a birkaállományra vonatkozó rovatot nem töltötték ki, pedig a birkatartás a pentelei jobbágyoknál meglehetősen nagymértékű volt. Erre nemcsak az 1769. évi szeződés korlátozó rendelkezéséből lehet következtetni, hanem bizonyítani is lehet egy korábbi báránydézsma-dézsmaösszeírással. 1764. május 23-án a Csiky, Tahy és Nicolatti (Száraz Erzsébet) családok részére (a falu harmadrésze) elő pentelei jobbágyok közül 23-nál 778 juhot írtak össze, s ez átlag jobbágyonként 33—34 juhot jelentett, de volt köztük olyan is, akinek 114 birkája volt (Janik István). A falu egyharmadát birtokló földesurak valamennyi egésztelkes jobbágyának volt birkája, de a fél-, negyed- és nyolcadtelkes jobbágyok is bírtak csaknem 300 birkát. S ha feltételezzük, hogy a falu kétharmadrészét birtokló földesúr (Rudnyánszky) jobbágyai is hasonló mértékben foglalkoztak a birkatenyésztéssel, akkor ebben az időben a falu birkaállományát körülbelül 2000-re lehet tenni." A falu lakosságának a számát 1773-ban (egy családra átlag 6 főt számolva) az adóösszeírás alapján kb. 1300 főre lehet becsülni. Ezt a becslést megerősíti a pentelei parochiális egyház 1771. évi lélekösszeírása is. Ebben az összeírásban név szerint szerepel valamennyi pentelei római katolikus: magyar jobbágyok rác jobbágyok 5* Fejér megyei történeti évkönyv 65