Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
Forintokat Urasságh számára, felét tudnya illik Szent György, hason felét pedig Szent Mihály napján minden fogyatkozás nélkül le tenni és ki fizettni'. S mivel ekkor már az uraságnak Pentelén nem volt majorsága, s így a szántásokat az uraság az „oeconomiához nem applicálhatván, annak föll váltásáért tartoztak 50 forintot fizetni. A kocsmát fél évig — Szent Mihály naptól Szent György napig — a község számára engedte, de az urasági vendégfogadó házat, s „abban egész esztendeig folyó csapot valamint ekkoráig, tovább is", megtartotta. De hogy a magyar és a rác gazdák között ne legyen viszály, engedélyezte Daróczy Katalin, hogy a magyarok és a rácok külön-külön kocsmát és mészárszéket, a „magok uczájában" építhessenek. A mészárszéket a magyar gazdáknak árendába adta, s ezért ezek évente 20 rénes forintot és két mázsa faggyút tartottak fizetni, s a húst az uraság vagy tisztjei számára „egy pénzzel ócsóbban adatni". S végül „a fuvart, kilenczedet és konyhára való kappanyokat és tyúkokat, vajat és egyéb aprólikot föl állítandó házok szerint", mint a már itt lévő rác jobbágyok, ők is kötelesek adni. fi8 Hogy kik voltak ezek a jobbágyok, s hogy honnan jöttek, hol volt addigi kicsiny és gyarló lakóhelyük — arról a fennmaradt iratokban nincsen adat, s a telepitett 70 magyar gazda közül csak egy-két jobbágynak a neve ismeretes: Csizmadia András, Nemes István, Szentesi János (nótárius), Komáromy Mihály (mészáros), Kovács Mátyás (kovács). 09 Házaikat nyilvánvalóan felépítették, — ez az új település lett a Magyar utca — a falu határát megművelték, s a község is elég tehetős lehetett, hiszen alig egy évvel a megtelepedés (illetve a földesúrtól kapott urbárium írásba foglalása) után, 1737. március 18-án „arendatorius contractust" kötöttek ezek a magyar gazdák az urbáriumban az uraság részére fenntartott pentelei vendégfogadóról, kibérelve azt évi 400 forintért, tehát jóval magasabb összegért, mint amennyi a falu földesúri készpénz adója volt, hiszen a falu határának használatáért 300, illetve 350 forintot fizettek csak. Ugyanekkor azonban joguk volt továbbra a „Magyar szeren is csapot tartani" (a megszállításuk alkalmával felállított „contractus" szerint). A vendégfogadót bérlő szerződésnek csupán egy korlátozása volt: „tisztességes" fogadóst kellett tartaniuk. 70 Az 1738. évből fennmaradt kilenced és tizedösszeírás bizonyítja azt, hogy az újonnan telepedett magyar gazdák, a rácokkal együtt, jelentős területet műveltek meg a falu határában. Ebben az esztendőben ugyanis a pentelei határ termése után, szálas állapotban, a következő kilenced (a földesúrnak) és tized (az egyháznak, de ezt a jövedelmet a földesúr bérelte a veszprémi püspöktől) mennyiséget szolgáltatták a pentelei jobbágyok: kereszt kéve petrence tiszta búza 40 2 3 3 / 5 kétszeres 722 24 16% tavaszi gabona 4 2 3 árpa 96 2 80% zab 113 25 22% tönköly (spelta) — 19 3% összesen 975 74 129,/
