Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

Nagy Lajos: DUNAPENTELE TÖRTÉNETE 1526—1849 Török uralom alatt Pentele török uralom alatti történetéről igen kevés adat maradt ránk. A falu a buda—nándorfehérvári országút mellett feküdt, tehát a hadseregek fevonulási útvonalában. 1526. július végén itt vonult el II. Lajos király serege a mohácsi csatához. Itt fogadta II. Lajos Zápolya János követét, Básty Györgyöt és itt csatlakozott a királyhoz Batthyány Orbán és Báthory István.

1 1529. augusztus 26-án itt táborozott — Buda elfoglalása előtt — Szülejmán szultán, aki naplójában megemlítette, hogy „Penteli nevű helységnél. . . nagyon nehezen járható és szűk utak vannak"." A felvonuló hadseregek zaklatásai és pusztításai ellenére a falu lakossága a helyén maradt. A török kincstári defterek (adóösszeírások) szerint „Pentelö'' a budai nahie-hez tartozott, s mint kincstári birtoknak (khász) a hatvani szandzsákbég volt a birtokosa. Azt a helybeli rác hagyományt, hogy Pentelén már a XV. században rác egyház lett volna;

3 cáfolják a defterek adatai, melyek szerint a lakosság 1581-ben teljesen magyar volt. Ekkor 36 házat írtak össze a faluban (1559-ben csak 28-at), s feljegyezték a lakók neveit is: Fodor Demjén és fia János, Simon Pál és fia István, Perbege K., Odali István, Kis Demjén, Szecsen János, Iskincz Imre és fia István, Varga Lőrinc, Csere Péter, Törsik Lőrinc és fia Máté, Töcsik Gáspár, Kozma Lukács, Kozma Imre, Kara János, Orbán Ambrus, Orbán Péter, Bota Demjén, Korompa János, Palik János, Bogár Lőrinc, Gobár Péter, Sik István, Kozma István, Kis Tamás, Kozma Benedek és fia Imre, Mészáros Mátyás, Mészáros Péter, Kis Antal, Kozma György, Fodor György, Kara Máté, Kis Gáspár, Nagy Gergely, Kis Lőrinc, Töknei György, Fodor Imre, Hegedűs Imre. Ha ezt a névsort az 1448. évből valóval összehasonlítjuk, feltűnik, hogy az akkori családnevekből csak alig egy-kettő fordul elő 1581-ben. Ennek oka lehet egyrészt a családok kihalása, elpusztulása, vagy a török zaklatások következtében való elköltözése, másrészt pedig a családnévadás bizonytalansága (a jobbágy családnevek csak a XVI. század óta kezdenek állandósulni), s esetleg hibás feljegyzése. A falu lakosságának fő foglalkozása az adóösszeírás szerint a földművelés volt, de mellette meglehetősen nagyarányban folyt a birkatenyésztés is: négy családnál (Bogár Lőrinc, Mészáros Mátyás, Kozma