Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Pálfalvi János: Művészetek Dunaújvárosban

Pálfalvi János: MŰVÉSZETEK DUNAÚJVÁROSBAN Ha egy hagyományos módon felnőtté érett város művészetével kapcsolatban nem tekinthetünk el kulturális múltjának tárgyalásától a mai helyzet jobb megértése érdekében, fokozottan áll ez gyorslángon, retortában született városunkra. A máról szándékozunk írni. De célunk nem a pillanat hermetikus exponálása, a művészetet vizsgálni annyit tesz: mozgások szakadatlan láncolatát lesni; igen sokféle mozgásét. (A művészet legnagyobb ellensége a statikusság, európai művészetünket a szakadatlan dinamikus változás tette mindig korszerűvé, s maga a változás igénye egyre dominánsabb esztétikai kategóriává válik.) Indokolt tehát, ha a művészetekről beszélve (archimédeszi fix pontként) időnként vízbe vetjük horgonyunkat, hogy annál jobban észleljük hajónk haladását. Alattunk a mélység mindössze huszonöt évnyi. Ám hajónk gyors, hosszú lánc kell hozzá: a múltat elérni. Szinte vízió! Fiatal csapatok katonásan menetelnek csillesínektől szabdalt betonon. Száll a dal. „Kovács vagyok, ifjú a lelkem ..." És száll a por. Élvezzük az egyszerrelépés örömét. Visszük sajgó tenyerünk hólyagjait felfakadni. Messze, elöl az ezerszázalékot is túlteljesítők. Elérhetetlen messzességben . . . Pedig ők is ugyanúgy diákok, mint mi. Hogyan csinálják? Egy év múlva a Képzőművészeti Főiskola művésztelepén, Sztálinvárosban; 1954. Barakképület a Szórád Márton úton, ablakain erős vasrács. Raktár volt. Bolhák, poloskák, napfogyatkozás. Kormos üveggel nézzük | Napot. Utána megint vakít a gyár, a város. Hunyorogva lerajzolunk, megfestünk mindent, szinte válogatás nélkül, a közönség aktív részvételével. Szakibácsik, szakinénik adják a tanácsokat. Időnként jókat hahotáznak. (Egyszer egy iparőr bevitt az őrszobára, kémnek gondolt.) Mikor már fáj a fény, lebaktatunk a falu fái közé malacot, viskót rajzolni meg a drága, öreg, fekete vízimalmot, mely már szárazon várta a végét. (Úristen, micsoda kontrasztok!) Csak Csaplár Vili nem mozdul a barakkból, az ablak előtt áll, vagy negyvenedszer festi ugyanazt a látványt. A lila dominál. Emiatt erős