Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Balla József – Baranyi Ferenc – Remetey Tibor: A város és alkotója

Az idő igazolta a tervezést, s ma sok egységesebb egészként megvalósult városrésszel, lakóteleppel szemben Dunaújvárost könnyebb elfogadni az élet minden árnyalatának helyet adó organizmusnak, s ebben szerepet játszik az az emberi esetlegesség is, ami a spontán fejlődés eredményeként közelebb vitte e tervezett várost a „nőtt" városokhoz. Talán legegyértelműbb elismerést azzal aratta le a város, hogy beépítése levegős, jellege zöldövezetszerű. Ennek pozitív voltában mind a szakmai körök, mind a város lakossága, mind a látogatók egyetértenek. A parkoknak, beépítetlen zöldterületeknek a várostervezés komoly szerepet szánt. Egészségügyi, funkcionális hasznán túl, a városegység kompozíciós elemeként is jól felhasználta. Segítségével vált egyértelművé a város tagolódása és tart egyensúlyt az ipari terület a várossal. Annál sajnálatosabb, hogy a város szerkezetét kihangsúlyozó, egészséges szellőzését is biztosító zöldterületeket mind jobban leszűkíti a beépítés, amely egyre nagyobb részeket fal fel belőle. (PL: Dózsa Gy. út, Bercsényi u., Szórád M. út és Táncsics M. út közötti beépítés.) Ez a város szerkezetének elmosódásához is vezet, más veszélyei mellett. Jó a város főútvonalrendszere is. Kiállta az idő, a rohamosan fejlődő közúti közlekedés próbáját. Közintézmények vonatkozásában már korántsem kedvező a helyzet. Alapfokú közintézményellátottságban az építés igyekezett lépést tartani a mindenkori lakásépítés ütemével, mégsem sikerült azt megfeleleőn kiépíteni. Akadályozta ezt egyrészt a szükséges tapasztalatok hiánya. (Már meglevő városaink lakóösszetételéből nem lehetett használható következtetéseket levonni, az új ipari város várható összetételére.) Másrészt az ország mindenkori teherbíróképessége is akadályt szabott annak, hogy az ilyen ütemű lakásépítést megfelelő ütemben követhesse a közintézményhálózat fejlesztése. Az igazgatási, kulturális, egészségügyi stb. intézmények még tovább várattak magukra. Sokáig lakóépületekben kaptak ideiglenes helyet, míg végleges helyükre költözhettek. A közintézmények megvalósulásának elhúzódása azzal az előnnyel járt, hogy azok már a modern építészet felszabadulás utáni második megújhodása idején valósulhattak meg. Nem lehet azonban elhallgatni azt sem, hogy a sokat emlegetett és elmarasztalt archaizáló korszak kötöttségei sem bénítottak meg minden építészt. Voltak, akik a kötöttségeken belül tudtak olyan kompromisszumot kötni, ami hibáktól ugyan mai szemmel nem mentes, de ma is elismerhető értékkel rendelkező épületeket eredményezett. (Érdemes megemlíteni ebben a sorban Szrogh György filmszínházát, Ivánka András rendelőintézetét.) Ma már egyre kevesebb a súlya Dunaújvárosban az archaizáló építészeti kor ballasztjának. A szükséges tatarozások során lehetőség nyílt arra, hogy eredeti arculatukat kaphassák vissza az utólag felkerült díszítések eltüntetésével, az eredetileg modern típustervek alapján épült lakóépületek (PL: Ady E. u., József A. u., Beloiannisz u., Május 1. u. lakóépületei). A város egyre épülő új városrészei 1958 óta már a modern tömegtermelés módszereivel megvalósított lakóépületekből és a mai formanyelven megfogalmazott középületekből épülnek. Mind nagyobb súlyuk mindinkább elnyomja a korábbi diszszonáns hangokat. Talán nem túlzott az a vélemény, hogy a város kissé sokszínű, s ma már egyre inkább a nőtt városokkal válik hasonlóvá. Városmagjának sok-