Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Balla József – Baranyi Ferenc – Remetey Tibor: A város és alkotója

svájci építész irányításával részt vett egy új szocialista város, Orszk generálterveinek kidolgozásában. Az új város részére számos lakó- és középületet tervezett. F. M. Tolzinerrel indult a „Falusi lakóház" című országos tervpályázaton, ahol első díjat nyertek. Visszaemlékezve a nagy sikerre, Tolziner a következőket írja: „Ügy adódott, hogy az első közös alkotó munkánkat Weiner elvtárssal 1930-ban megbízás nélkül készítettük a Bauhausban, s ez a későbbiek során kezdeményezésünk szerint megvalósult. Ez alkalommal azonban már konkrét feltételekkel, a már megvalósult szocialista társadalom tagjai részére terveztük, akik kialakult nemzeti és helyi tradíciókkal, anyagokkal és módszerekkel rendelkeztek. Részletesen, történelmi fejlődésükben tanulmányoztuk a tervezést meghatározó tényezőket. Vidéki körutat tettünk, hogy közvetlenül is tanulmányozhassuk a kolhozparasztok élet- és lakáskörülményeit. Kutattuk az élet mindazon változásait, melyek a mezőgazdaság kollektivizálása hatására mind az életformában, mind a gazdaságban létrejöttek. A pályázatunkból tükröződött a tervezés komplex módszere. A terv első díjat nyert." 1936—1937-ig a moszkvai metrót tervező irodában (METROPROJEKT), majd később egy kereskedelmi épületeket tervező intézetben (GIPROTORG) dolgozott. Részt vett az „Aeroport" nevű metróállomás tervezésében, majd üzletek és üzemanyagtöltő állomások tervezésével foglalkozott. Amíg a Szovjetunióban tartózkodott, tagja volt az építész egyesületnek, ahol aktív tevékenységet fejtett ki. Számos cikke jelent meg az építészeti hetilapban, az építészeti egyesület havi folyóiratában és az építészeti akadémia havi kiadványában. 1937 novemberében távozik a Szovjetunióból. Magyarországra nem térhetett vissza — itt rendőrileg nyilvántartották, és időközben a családja is kitagadta —, s így Párizst választotta. Itt élt, többnyire nagyon mostoha körülmények között, 1939 tavaszáig. Különböző építési irodákban dolgozott. Párizsban megnősült. Az állandó letelepedést megoldani nem tudta, ezért feleségével együtt 1939 tavaszán kivándoroltak Délamerikába, Chilébe. Itt önálló tervező irodája volt. Főleg lakó- és üzemépületek tervezésével foglalkozott. Több pályázaton vett részt, melyeken különböző díjakat nyert. 1946— 48-ig két évfolyamon keresztül a santiagói egyetem meghívott tanára volt, ahol az építészet alapjai és a tervezés bevezetése témakörből tartott évfolyamonként heti 3 óra előadást és gyakorlatot. A Chilei Szovjet Szövetség rendezésében több előadást tartott a szovjet építészetről, a szovjet ötéves tervekről. 1946 óta szándékozott családjával Magyarországra visszatérni, ez azonban csak 1948. áprilisában valósulhatott meg felesége munkahelyi kötöttsége miatt, aki a kommunista párt lapjának rovatvezetője volt. 1948. május 1-én az Építéstudományi Központban vállalt munkát. Í949ben az Építésügyi Minisztériumban dolgozott, majd innen 1950-ben a Városépítési Tervező Intézethez helyezték át. Ekkor kapta a megbízást Sztálinváros tervezésére az Építésügyi Minisztérium tervezési főosztályától, akinek vezetője Perényi Imre volt. A vasmű 1948-ban megkezdett tervezését követően, a város tervezése 1950 januárjában kezdődött. A terv a Lakóterv szervezeti keretei között készült. Az első általános terv kidolgozása 1950 első felére esik, s ez 25 000 19* Fejér megyei történeti évkönyv 289