Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950
óől a szélsőségesek jutottak 1920-ban mandátumhoz, és ezután a községi politika is ehhez igazodott. Dunapentele igazgatási státusa továbbra is nagyközség volt. Ezt a szervezetet még az 1888. október 1-én tartott képviselőtestületi közgyűlésben határozták meg. Lényegében kevés módosítással ez volt a községi közigazgatás alapja 1950-ig. Kimondták, hogy a 36 tagú képviselőtestület fele virilis jogon, fele pedig választás útján kerül a testületbe. Hivatalból tagja lett viszont ennek a községi irányító testületnek: a bíró, a törvénybíró, a 12 tanácsbeli (esküdtek), a jegyző, pénztárnok, a közgyám és a körorvos. A községi bíró és jegyző együtt intézkedtek a közigazgatás valamennyi ágában, amely tulajdonképpen a főszolgabírótól kapott rendelkezések végrehajtására szorítkozott. A községben ugyanis olyan tanács, amely joghatállyal bíró határozatokat hozhatott volna, nem alakult, ill. nem volt alakítható. Így az elöljáróság együttes működése a teendők megbeszélésére, véleményadásra és javaslattételre terjedhetett ki. Az 1919. évi községi események kapcsán az ellenforradalmi rend képviselői anyagi felelősségre vonásokat is véghezvittek. A Vármegyei Műszaki Hivatal 1919. nyarán a Tóth féle vagyonból kijavította a penteleivenyimi országutat. Most a Műszaki Leszámoló Bizottság utasította a község elöljáróságát, hogy a felhasznált összeg (20 ezer korona) 10%-át térítsék vissza. 121 A direktóriumi elnök, Gecse Zsigmond Romániába emigrált. Gecse a megtorlások miatti félelmében hagyta el az országot, bár a hatóság bűnvádi eljárást nem indított ellene. 122 A proletárforradalom megdöntése után a dolgozó rétegek szociális vívmányait megsemmisítették. Ebbe különösen az agrárproletariátus nehezen nyugodott bele. A baloldali ellenzéki hangulat az agrárproletárok körében fokozódott. Ezt a bizonytalan megélhetési viszonyok is szították. 1923 májusában több család még ígéretet sem kapott aratási szerződés megkötésére. Egy jelentés elmarasztalja ezért a nagybirtokosokat, akik magatartásukkal a napszámos és törpebirtokos elemek körében ezt az ellenzéki hangulatot felkeltették. 123 A háború alatti és utáni stagnáló életviszonyok ugyanis az agrárproletariátust még most is sújtják; a hivatalos körök ezért igyekeznek a népi indulatokat szító jelenségeket is elsimítani. Így került sor arra is, hogy a megyei hatóság beavatkozott a Dunapentelén aratás nélkül maradt családok ügyeibe, és igyekezett nekik a szomszédos uradalmakban munkaalkalmat teremteni. Persze az infláció fokozódása nem hagyta, hogy ezek a néprétegek helyzetükön alapvetően segítsenek, és a szociális süllyedés tovább tartott a községben. 12 ' 1 Ennek egyik jele, hogy példátlan mértékben elszaporodtak a mezei lopások. A községi vagyont is állandóan rongálják, lopják. Egyik képviselőtestületi ülésen elhangzik, hogy ,,a lakosság leszegényedett, lelkileg eldurvult" s így az egyes vagyontárgyak megóvása a községben lehetetlen. A község hiába pótolja például a vásártér fakorlátjait, azt ismételten széjjelhordják. l2,) Lazulnak az állami és az erkölcsi fegyelmet szolgáló kötelékek is. Szükség volt az éjjeli őrség megerősítésére. Az eddigi 1 fő helyett, most négyet választottak, akiknek éves konvenciót adnak, mivel az inflációs pénzért azt nem vállalták. 12 " A községi elöljáróság igyekezett az újabb terheket elhárítani. Csupán új csendőrlaktanyát létesítettek és erre a célra, a Kulcsár féle házat megvették. A kerületi parancsnok az eddigi laktanyát lakhatatlanig
